Aggódós anyuka vagy?

Térdvédő és bukósisak a kismotorhoz, bio-gyümölcs az uzsonnához, kullancsriasztó, naptej és kalapka a sarki játszótérre.

De miért is aggódunk annyira?

Amikor megszületik az első gyerekünk, új univerzumban találjuk magunk. Legtöbbünknek nincs olyan mintája, amit leutánozhatna. Nemcsak azért, mert szüleink, nagyszüleink életstratégiái szinte használhatatlanok egy gyökeresen megváltozott világban. Hanem azért is, mert olyan ritkaság lett a gyerek, hogy kevés alkalom nyílik a családon belüli megfigyelésekre. Mindent magunknak kell kikísérleteznünk, újra felfedeznünk. Természetes, hogy elbizonytalanodunk, és állandóan megkérdőjelezzük önmagunkat.

A világ egy életveszélyes hely

A szorongásra való hajlam, amit esetleg jól kezeltünk független életünkben, a gyerek születésével megsokszorozódva törhet elő. Egyrészt azért, mert a bejáratott technikáinkhoz nem mindig nyúlhatunk, nincs időnk futni, masszázsra járni, elmaradnak a baráti beszélgetések. Másrészt az, hogy most egy magatehetetlen kis emberért is mi vagyunk a felelősek, teljesen lebéníthat. Fokozza a helyzetet, hogy rengeteg információ zúdul ránk. Egyetlen híradóban akár száz értelmetlen és feldolgozhatatlan halálesetről is tudomást szerzünk. Nehéz elfeledkezni róla, hogy a világ veszélyes hely.

Csokoládét csak a testemen keresztül!

Ezek a hatások egy olyan anyai magatartásformát alakítottak ki napjainkban, aminek főbb jellemzőit szinte mindenki tapasztalhatta már magán ideig-óráig. Ebben az állapotban az anya megpróbál a gyerek körül mindent meghatározni. A saját maga által kialakított rendszertől való legkisebb eltérés is felidegesíti. Állandóan feszült, úgy érzi, ha nem a tervei szerint alakul valami, akkor vége a világnak. Bizonyos kérdésekben teljesen rugalmatlanná válik, humorérzéke kikapcsol. Van, aki az egészséges étkezéssel készíti ki a családját, van, aki bukósisakot ad az épp járni tanuló gyerekre.

Anyával nem stimmel valami

Általában az érintettek is megfogalmazzák, hogy valami nem stimmel velük. Túl aggódós vagyok, túl görcsösen csinálom, túl komolyan veszem, nem tudok ellazulni – panaszkodnak. Gyakoribb azonban, hogy az első visszajelzéseket a környezetüktől kapják. A nagyszülők spontaneitása sokszor heves jelenetekre ingerli az aggodalomba és szabályokba merevedett anyát. Az apuka is figyelmeztetheti, hogy elege van a részletes utasításokból, a kiskorúsításból. Jelezhet a gyerek is dacossággal, anya-ellenes magatartásformákkal, szorongásos tünetekkel.

Hogyan változz meg?

Hogyan szabadulhatunk meg a görcsösségtől, hogyan győzhetjük le az állandó kontrollálási kényszerünket? Első lépésként jelöljünk ki olyan területeket, ahol szabad kezet adunk a gyereknek. Válassza ki a ruháját, öltözzön egyedül, kenje meg a vajas kenyeret, akkor is, ha fel kell takarítani utána a konyhát. Hagyjuk a gyereket a nagymama, az apa fennhatósága alá kerülni, és ilyenkor teljesen engedjük el. Így megtapasztalhatjuk, hogy a gyereknek semmi baja nem történt, és kényszerképzetünk, hogy mindenről nekünk kell gondoskodni oldódni kezd.

Dr. Battonyai Tünde, pszichiáter, életvezetési tanácsadó mindenkit arra biztat, keressen fel szakembert, ha túl nagy tehernek kezdi érezni a gyereknevelést. A túlzott szorongás egy állapot, amibe nagyon könnyű manapság szülőként belesodródni, de kikerülni belőle egy kis segítséggel nem is olyan nehéz.

Mit kockáztatsz, ha minden marad a régiben? Megtudhatod írásunkból: Miért rossz a gyereknek, ha mindent túlaggódsz?

Kocsis Kata