Az emberélet útjának felén…

A negyvenedik születésnap közeledtével felszínre kerülnek azok a fontos kérdések, amelyek a mindennapok során rendszerint háttérbe szorulnak. Mi értelme az életnek? Mi fontos igazán? Kielégít a munkám? Merre induljak tovább? A válaszok egyediek, az életérzés azonban közös.

Az összegzés, a hátratekintés akkor is felmerül ebben az életkorban, ha sokan még életük nagy kalandja előtt állnak. Ugyan vannak már lezáruló utak, de még mindig annyi a lehetőség, hogy egyáltalán nem törvényszerű tragikumként megélni ezt az időszakot. Sokan pályát módosítanak, gyerekvállalásra készülnek, vagy újra társat keresnek egy válás után. Akármilyen élethelyzetben is vagyunk, mindenképpen elgondolkodtató, milyen döntések vezettek idáig, de talán még izgalmasabb az, hogyan alakíthatjuk a megszerzett önismeret és élettapasztalat alapján a jövőnket.

Érettség jóval az érettségi után

A mai negyvenesek rendkívül aktívak. Sokat dolgoznak, rugalmasak és teherbíróak, legtöbbjük még őrzi a fiatalos lendületet, azonban egyfajta bölcsességgel, élettapasztalattal kiegészítve. „Ennyi idős korára az ember nyitottabbá, türelmesebbé, elfogadóbbá válik, képes lesz a saját énjét a háttérbe szorítani” – mondja Dr. Battonyai Tünde, pszichiáter, életvezetési tanácsadó. „Sokkal jobb megküzdési stratégiákat alakít ki, jobban ismeri önmagát, kevesebbet hibázik. Sokrétűbben látja a dolgokat, több szempontot vesz figyelembe a döntéseinél, mint a fiatalabbak. Az értékrend is átalakul, sokkal fontosabbak lesznek az emberi kapcsolatok, az egészség, a biztonság és a nyugalom.”

A mai negyvenesek azonban sok alapvető dologban különböznek a szüleik generációjától. Ez a korosztály az életét alakító legfontosabb kérdésekben már szabadon dönthetett. Nincsenek társadalmilag kijelölt utak, garantált munkahelyek, nincs egyértelmű pályakép. „Saját sorsunk alakítása fantasztikus szabadságot jelent, ugyanakkor óriási felelősséggel jár – figyelmeztet Dr. Battonyai Tünde. „A lehetőségek száma végtelen, ezért sokkal nehezebb kiválasztani a nekünk megfelelő megoldást, ráadásul a rossz döntésekért senki más nem hibáztatható. A modernizáció és a rendszerváltás együttesen olyan változásokat idézett elő, ami lehetetlenné tette, hogy a szülők életvezetési tapasztalata közvetlenül lemásolható legyen. Jóformán minta nélkül kellett kialakítani azokat a megküzdési stratégiákat, amik a megváltozott világban hasznosnak bizonyulnak. Nagyon sok az út, és ez minden útvesztő csapdája is egyben.”

Megöregedni tilos és életveszélyes

Mintha ez a generáció meg sem akarna öregedni. Kénytelen megőrzi a rugalmasságát, a tanulóképességét, a nyitottságát, ha versenyképes akar maradni, a fiatalság és a teljesítőképesség ma már minden szempontból társadalmi követelmény. A jelenlegi tendenciák szerint a nyugdíjkorhatár folyamatosan emelkedik, az egészségügyi rendszer nem jár alanyi jogon, a szociális háló egyre vékonyodik. Ebből a generációból került ki a legtöbb devizahiteles. Több százezer ember érzi magát csapdahelyzetben, mert azt látja, hogy hiába dolgozik és fizet, a cél egyre távolabbra kerül. Minden jel arra mutat, hogy a munkaerőpiacon még nagyon sokáig versenyképesnek kell maradni.

Ennyi idős korban azonban a testünk már határozott jelzéseket ad, ezért az egészséges életmód azoknak is fontos lesz, akik eddig nem foglalkoztak ezzel. A fiatalság kultusza mellett megjelenik a szorongás, az öregedéstől, a teljesítőképesség elvesztésétől, a haláltól való félelem is.

A rendszerváltás nyertesei


Ságvári Bence, szociológus: „A rendszerváltás a legfogékonyabb éveikben érte a mai negyveneseket, és ez a meghatározó közös élmény markánsan megkülönbözteti és elkülöníti ezt a korosztályt az előző és az utánuk következő generációtól. A nagy közös álmok, a demokrácia, az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetősége óriási lendületet adott, a kapitalizmus árnyoldalaival csak később kellett szembesülni. A politika, illetve a társadalmi kérdések iránti nagy érdeklődés a mai napig megmaradt, nem véletlen, hogy a jelenlegi politikai elit jó része is közülük került ki.

Ez a legfiatalabb generáció, akinek még élő tapasztalatai vannak a szocializmusról. A kapitalizmussal járó létbizonytalanság ezért fájdalmasabban érinti őket, mint a fiatalabbakat, annak ellenére, hogy a korosztály egy jelentős része meglehetősen jól vette, és veszi az akadályokat. Tulajdonképpen a rendszerváltás utáni piacgazdasági átalakulás nyerteseinek is tekinthetjük őket. Az erőteljes gazdasági növekedés felhajtóereje, az 1990-es években betelepülő multinacionális vállalatok igénye a fiatal, új típusú tudással rendelkező, nyelveket beszélő munkaerő iránt ugyanis hihetetlen karriereket eredményezett.”

Karrier 2.0. – a kellő önismeret birtokában

Ez a generáció pályájának nagy részét a külföldi működő tőke, a bankok, a multinacionális vállalatok megjelenése utáni világban töltötte. Munkájában nem pártalapon, politikai kompromisszumok árán, hanem teljesítménye vagy tudása alapján érvényesült. Az induló cégek olyan szívóhatást generáltak, hogy a karrierbe befektetett energia szinte azonnal megtérült. „Kitermelődött egy olyan vezetői réteg, akik a szokásosnál hamarabb értek a pályájuk csúcsára. Ennek a helyzetnek azonban a látszattal ellentétben árnyoldalai is vannak - mondja Komócsin Laura coach, a Business Coach Kft. ügyvezetője. „Sokaknál szembesülök azzal, hogy valóban nem lehet értelmes célt kitűzni, kihívást találni azon a területen, ahol már mindent elértek. A gyors karrier azonban csak az egyik ok, ami felveti a változtatás gondolatát. Sokan értek el anyagi biztonságot, sikereket olyan szakmában, amit valójában szülői nyomásra választottak, vagy amiben nem sok örömüket lelték. Ma azonban már nem csak a pénzkereset és a társadalmi megbecsülés az egyetlen elvárás a munkával szemben, egyre többen tekintenek a hivatásukra az önmegvalósítás lehetőségeként. Elsősorban a mélyebb önismeretre, a negyvenes évekre letisztult értékrendre lehet támaszkodni ilyenkor az új célok, és a hozzájuk vezető utak kijelölésekor.”

Van, aki vállalkozásba fog, van, aki elkezd tanítani az egyetemen, de járt Lauránál olyan felső vezető is, aki végül leköltözött egy tanyára és biogazdálkodásba fogott. Gyakori, hogy egy fiatalkori álom, vagy valamilyen, a felszín alatt eddig megbúvó tehetség kerül előtérbe még azon az áron is, ha jelentős anyagi visszalépést jelent az új életforma.

Önmegvalósítás felsőfokon

Radványi Tibor 15 évig volt sikeres informatikai projektvezető, multinacionális cégeknél, kellemes munkakörnyezetben dolgozott. Egy idő után azonban a hétköznapi feladataitól különböző, más módon izgalmas feladatokra is vágyott. A harmadik gyermeküket várták, amikor megfogalmazódott benne, hogy másképp szeretné folytatni az életét. „Elkezdtem rosszul érezni magam a bőrömben. Valami újat, érdekeset, lelkesítőt szerettem volna csinálni. Eleinte azt hittem, hogy teljesen egyedül vagyok ezzel, hogy velem van a baj. Később azonban világossá vált a számomra, hogy a korosztályomban sokakat foglalkoztatnak hasonló gondolatok. Segített, hogy megoszthattam a tűnődéseimet, dilemmáimat másokkal. Lassan formálódtak az elképzeléseim. Kezdetben csak annyit tudtam megfogalmazni, hogy kevésbé kötött életformát szeretnék, ami lehetővé teszi, hogy többet legyek a gyerekeimmel. Abban is biztos voltam, hogy az eddig kizárólag hobbiként űzött fotózásnak nagyobb szerepet kellene játszania az életemben. Az első gépemet a nagymamámtól kaptam 30 éve, azóta folyamatosan tanulom a mesterséget, tanfolyamokon és szakkönyvekből tökéletesítem a tudásom. Még alkalmazottként dolgoztam, amikor elindítottam a fotós vállalkozásomat, a BusinessPhoto Kft.-t. Munka mellett készítettem az első portréimat, írtam a fotózással kapcsolatos blogomat, kialakítottam a honlapomat. Lassan érlelődtek a dolgok. Amikor kaptam egy lehetőséget, hogy külsős projektvezetőként, szabadúszóként dolgozhassak, már nem kellett sokat gondolkodnom, azonnal döntöttem.”

Ez a konstrukció lehetővé tette, hogy Tibor a fotózással komolyabban foglalkozhasson, és megszilárdítsa vállalkozása alapjait. Tudatosan választott olyan területet, ahol otthonosan mozog, ahol ismeri az elvárásokat. Cégvezetők portréit, épületeket, rendezvényeket fotóz cégek részére. „Az elmúlt két évben maximálisan visszaigazolódott, hogy jó döntést hoztam” – mondja Tibor. ”Szabadabban osztom be az időmet, az energiáimat, jobban részt tudok venni a gyerekeim életében (9, 7 és 4 évesek), meg tudom valósítani mind az informatikai, mind a fotózással kapcsolatos ötleteimet. Az is nagyon izgalmas, hogy teljesen más képességekre van szükségem fotósként, mint informatikusként, és ehhez nekem is folyamatosan fejlődnöm kell.”

Szülőnek lenni trendi

Nemcsak a munkától vár nagyon sokat ez a generáció, a szülői szerephez is gyökeresen másképp viszonyul, mint az idősebb korosztály. Sokkal felkészültebben, nagyobb önismeret birtokában és egyre később vállalnak gyereket. Az apák aktívabb szerepet töltenek be gyerekeik életében, az anyák pedig jobban tudatában vannak saját felelősségüknek. A szülői tudatosságnak azonban negatívumai is vannak. A természetes anyai ösztönök elnyomása sok belső küzdelemhez, zavarhoz vezet.

„Gyakori, hogy nehéznek éli meg ez a generáció az anyaságot, és ennek sok oka van” – mondja W. Ungváry Renáta a Kismama Magazin szerkesztője, négy gyermek édesanyja. „A családi mintákat szakkönyvek, tanácsadók és internetes fórumok helyettesítik, nincsenek egy fiatal lánynak az anyasággal kapcsolatos tapasztalatai. Ráadásul a mindennapi feladatokkal teljesen magukra maradnak a mai anyák, nincsenek nagycsaládok, női segítők, az apák egész nap dolgoznak, a nagyszülők talán nem is a közelben élnek. Ez soha, egy kultúrában és történelmi korban sem volt így.”

Egy negyvenes éveiben járó anyának sok fejtörést és álmatlan éjszakát okoz a hivatás és a család összeegyeztetése is. A mai nők nem akarnak lemondani a munkájukról, mindkét területen szeretnének helyt állni. Emiatt aztán a főállású anyaság sokaknál nem válik be, a gyes időszakát pedig elégedetlenség, hiányérzet kíséri. „Személy szerint nálam szerencsésen alakult a helyzet, hiszen külsősként dolgozhattam, akár otthonról is, amíg a gyerekeim kicsik voltak” – mondja Renáta. „Így nem kellett elszakadnom a hivatásomtól, mégis a gyerekek igényei szerint állíthattam be a terhelést. Ennek ellenére a harmadik gyerek után így is nagyon elfáradtam, és azt gondoltam, hogy semmiképp nem akarok többet.”

Középkor helyett aranykor

Kilenc évvel később, mégis meggondolták magukat a férjével. „Megijedtem, hogy valami végérvényesen kimarad az életemből. Hiányérzetem támadt, nyugtalan lettem, de nem nevezném ezt azért válságnak” – emlékszik vissza Renáta. „Nosztalgiával gondoltam a babázásra, a pici gyerekkel járó gondokra, miközben a kamaszokkal nem boldogultam olyan jól. 42 évesen szültem, Ilonka, a kislányom most négy éves, a legidősebb fiam 22. Valójában sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint huszonévesen. Sokkal jobb az erőnlétem, az állóképességem, sokkal inkább a helyemen vagyok. Teljesebb, boldogabb az életem. Csak az igazán fontos dolgokkal törődöm, nem pazarlom az energiáimat. Talán azért is érzem boldogabbnak magam, mert megtanultam, hogy a legrosszabb helyzetnek is vannak jó oldalai, és amióta ezt tartom szem előtt, sokkal könnyebben megküzdök bármivel. ”

Kocsis Kata