Cukrászati habalapanyag

Frissföl, reggeli kakaó ital, füstli, kakaós bevonó massza, nugát. Már az elnevezés is el-árulja, hogy nem rendes tejről, tejszínhabról, kakaóról, sonkáról, csokoládéról van szó. A csomagolás alapján azonban bárki kosarába bekerülhetnek ezek a termékek, mert az igazi élelmiszerek mellett sorakoznak a polcokon.

Óriási divat lett az élelmiszer-adalékanyagok veszélyeiről beszélni. Számtalan, egymásnak ellentmondó információ kering az interneten, nem könnyű eligazodni. „Pedig az Európai Uniós élelmiszerbiztonsági szabályozás rendkívül szigorú és megbízható – kezdi Dr. Domoki János a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal munkatársa. „Az Európai Unióban az élelmiszer adalékanyagokról az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) alakít ki egészségügyi állásfoglalást. Értékeli a rendelkezésre álló toxikológiai adatokat, megállapítja az anyag ún. megengedhető napi beviteli szintjét. Ez azt jelenti, hogy az adott anyagból egy életen át, naponta, testtömeg kilogrammonként maximálisan ennyit fogyasztva egészségkárosító hatástól nem kell tartani. Ez alapján az Európai Bizottság, megvizsgálja azt is, hogy az anyag használata technológiailag indokolt-e, illetve, hogy nem ellenkezik-e a fogyasztók érdekeivel. Az engedélyeztetési folyamatban a tagállamok szakértői is részt vesznek. Természetesen a szervezetben felhalmozódó anyag adalékanyagként szóba sem jöhet. Az élelmiszer adalékanyagok nem gyógyszerek, alapvető elvárás velük szemben, hogy az emberi szervezetre semmiféle hatásuk ne legyen, így mellékhatásuk sincs. Az viszont nem zárható ki, hogy néhányan túl-érzékenyek legyenek egyesekre, hiszen gyakorlatilag bármilyen anyag válthat ki allergiás reakciót. Többek között ezért is kötelező a feltüntetésük a csomagoláson. Az előírások betartásának ellenőrzését előre meghatározott tervek alapján az Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal végzi.”

Az „E szám” kitalálása éppen azt a célt szolgálta volna, hogy az így jelölt anyagok átestek az európai engedélyeztetési eljáráson, tehát biztonságosak. Ez a szándék azonban a visszájára fordult. Óriási zavar van a fejekben. Közkézen forog az interneten például egy olyan lista, amely szerint az E330, mint legveszélyesebb rákkeltő anyag szerepel. Ez viszont nem más, mint a citrus gyümölcsökben is előforduló citromsav. Jól gondold meg, mit tekintesz hiteles forrásnak, hiszen az internetre bárki, bármit felrakhat.

„Az is mélyen beivódott a köztudatba, hogy ami természetes, az ártalmatlan, és ami mesterséges, az ártalmas.” – folytatja Dr. Domoki János. „Természetes a gyilkos galóca amanitin nevű mérge, vagy a dél-amerikai indiánok azonnal ölő nyílmérge is, mégsem szeretnénk az élelmi-szereinkben tudni. Nagyon erős allergének lehetnek az egyébként teljesen ártalmatlan anyagok, mint a tojás, a tejcukor, csupa természetes, ősi táplálék. Azt, hogy valami ártalmas, vagy sem nem a természetes vagy mesterséges volta dönti el.”

Mi veszik el a feldolgozás során?

Dr. Farkas Ilona, A rák ellen, az emberért, a holnapért alapítvány egyik alapítója és szaktanácsadója azonban nem látja ennyire veszélytelennek a helyzetet. „Az egyes anyagok bevizsgálása során arra már nem fordítanak figyelmet, hogy ezek más anyagokkal együtt milyen kölcsönhatásba léphetnek. Ezt szinte lehetetlen is vizsgálni, tekintve a felhasznált anyagok sokféleségét. Márpedig az élelmiszerek adalékanyagai mellett számos szennyezőanyag kerül a szervezetünkbe a levegőből, a vízből, a tisztítószerekből, a kozmetikumokból. Naponta más és más vegyszer-koktéllal érintkezünk. Ha még nem is látjuk a pontos összefüggést, biztosra vehető, hogy az egyre fiatalabb korban fellépő daganatos megbetegedésekért, vagy a tömegessé váló allergiás tünetekért a megváltozott táplálkozási szokások is felelőssé tehetők.

Egy másik jelentős érv a feldolgozott élelmiszerek ellen, hogy az előállítási folyamatok során saját biológiai értékük nagy része elveszik pl. vitaminok, enzimek, biológiailag aktív molekulák, rostok. Így a szervezetbe a számára fontos anyagok nagy része nem kerül be, viszont felesleges terhet jelentő kiszámíthatatlan hatású anyagok igen – kialakul a túltáplálás és a sejtek mégis éheznek. Egész csoportja van ma már azoknak az élelmiszereknek, amelyek összetétel-ében az adalékanyagok, pótszerek, és a gyártási hulladék a domináns. A kalória bevitelen túl semmilyen más hasznos anyagot nem tartalmaznak. Nápolyi, nugátos keksz, virsli, füstli, frissföl, reggeli kakaó ital és még sorolhatnám. Különösen a gyerekek étrendjének összeállításakor kellene nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy a relatíve kis űrtartalmú gyomrukat ne pusztán kalóriát jelentő élelmiszerekkel tömjük meg. A növekedéshez, fejlődéshez szükséges biológiailag értékes anyagok a feldolgozatlan, friss, lehetőleg nyers élelmiszerekben találhatók.”

A gyerekeknek mindegy?

Nagyon rövid az az időszak, amikor egy gyerek étrendjét, étkezési szokásait csak a család ha-tározza meg. Különösen fontos lenne, hogy a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban a gyerekek minőségi táplálékhoz juthassanak. „Ma Magyarországon a közétkeztetés jogilag a vendéglátás fogalomkörébe tartozik.” – mondja Dr. Kovács Viktória Anna az Országos Élelmezés Tudományi Intézet munkatársa. „Az erre vonatkozó rendelet szabja meg, hogy korcsoportonként mennyi és milyen típusú tápanyagnak kell a menüben szerepelnie, illetve, hogy 10 napon belül mennyi húst, zöldséget, gyümölcsöt kellene kapniuk a gyerekeknek. Részletesebb, minőséget meghatározó elvárások ezen a szinten nincsenek előírva. A rendelet betartását az ÁNTSZ ellenőrzi, de szankcionálni nem tud, így csak figyelmeztethet. Az intézmény vezetőjének felelőssége tulajdonképpen, hogy milyen követelményeket támaszt az élelmezést végző céggel szemben, például kikötheti, hogy teljes kiőrlésű, vagy rozskenyér is szerepeljen az étlapon.”

Az OÉTI 2009-ben végzett tanulmánya siralmas képet fest a magyarországi gyerekétkeztetésről. Rengeteg só és ételízesítő, szójával higított hús, porleves, gulyáskrém, cukrozott ital kerül rendszeresen a gyerekek asztalára. A teljes tanulmány a http://www.oeti.hu/download/ovodaitaplalkozas2009.pdf linkről letölthető.

Álszentség elvárni, hogy naponta átlagosan 247 Ft alapanyagköltségből egy örökmozgó gyereket egészségesen lehessen étkeztetni, de egy ilyen fontos kérdésben nem is hivatkozhatunk állandóan a pénzhiányra. Valamilyen megoldást találni kell. A gyakorlatban a szülők látják el naponta friss gyümölccsel, zöldséggel az óvodát, már ahol ezt a rendszert a rátermett vezetőség és az óvónők kialakítják.

Egy példa Franciaországból: AMAP gazdaságok (Szövetség a kistermelői mezőgazdaság fenntartásáért)

Perényi Zsófi nem régen járt Franciaországban, ahol a rövid fogyasztói láncok egyik élő példáját tanulmányozhatta. „Éppen az élelmiszer feldolgozást és a szállítást akarják ezek a még formálódó, új módszerek kiküszöbölni. Egy biogazdálkodást folytató gazdaságot látogattunk meg, ami kb. 180 családdal szövetkezve vállalta, hogy csak nekik termel. Egy család hetente egyszer veheti át az árut a városban valamilyen közösségi helyiségben. Egy ilyen elvihető csomag azt tartalmazza, ami éppen megérett, ami azon a héten termett. Nem lehet válogatni, mindenki ugyanolyan összetételben, ugyanakkora mennyiséget kap, és havonta fizetnek. A gazdaság bármikor meglátogatható, egy délelőtti családi program keretében bármikor el lehet menni állatokat simogatni, vagy akár besegíteni a szüretbe. A termelő és a fogyasztó között bizalmi viszony alakul ki, egyfajta vásárlói közösség jöhet létre. Természetesen ennek a rend-szernek is vannak hátulütői, buktatói, és azt is látni kell, hogy mindkét fél részéről jelentős odafigyelést, alkalmazkodást igényel.

Magyarországon is óriási lehetőség rejlene abban, hogy a termelőt közvetlenül találják meg a fogyasztók, a felesleges láncszemeket kiiktatva. Franciaországban elsősorban azért kellett új utakat találni, mert a piacok gyakorlatilag évtizedek óta megszűntek. Nálunk jó lehetőséget teremtenek a termelőkkel való találkozásra a biopiacok, hiszen ide csak minősített biogazdák portékái kerülhetnek. Jó volna, ha minél több olyan piac működne, ahol a termelőké a főszerep.”