Diploma és fakanál - értelmiségi gasztro vállalkozások

Itt az ideje, hogy átírjuk a törtető vállalkozókról, az élhetetlen értelmiségiekről és a kockázatkerülő női magatartásról szóló hiedelmeinket. Ebben a három történetben ugyanis a megszokott sztereotípiák egyáltalán nem érvényesülnek.

Borsos-Repka Noémi – Mirtilla biotészta

Idegforgalmi közgazdász, idegenvezető, szociológus, pék.

Ahhoz, hogy a biotészta manufaktúra ötlete megszülethessen, hogy a honlaptól az üzleti tervig, a termékek kidolgozásától a hiteligénylésig minden a helyére kerüljön, négy Olaszországban eltöltött év kellett. Borsos-Repka Noémi azt mondja, mindehhez szükség volt az egyetemen tanított széles körű ismeretekre és az ott megszerzett tanulási képességekre is. Azonban a siker inkább azon múlik, hogyan tudja valaki ezt a sokféle tudást egyetlen cél szolgálatába állítani.

„Mindig aszerint választottam iskolát, ami aktuálisan a legjobban érdekelt. Kisebb szakmai sikerektől eltekintve azonban szinte az összes végzettségem megszerzése után falakba ütköztem” - mondja Noémi. „Próbáltam eltökélten haladni az általam kitűzött szakmai célok felé, de minden területen hatalmas versenyt tapasztaltam. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor egy nemzetközi kutatóközpont a tervezett munkakezdésem előtt egy nappal törölte a pozíciót, amit elnyertem. Ez a pofon drasztikus változtatásra késztetett, nem akartam egész életemben zárt ajtókon kopogtatni. Segített feldolgozni a csalódást, hogy kaptam egy felkérést egy olaszos szakácskönyv megírására. Mivel akkor már egy ideje Olaszországban éltünk, szívesen vállaltam. A főzés és az alkotás öröme gyerekkorom óta vonzott, mindig is ínyenc voltam, szerettem kisérletezni, de amikor belekezdtem a munkába, akkor döbbentem rá, mennyire szép is a gasztronómia.”

„Innen már csak egy lépés volt, hogy elkezdjek egy olasz tésztamanufaktúrában dolgozni. Úgy éreztem magam, mint hajdanán a középkori inasok, bármilyen munkát elvállaltam, csak tanulhassak. Meglepő módon amikor egész nap tojást mostam, spenótot pároltam, csomagoltam a tésztát, sokkal boldogabbnak éreztem magam, mint az irodai munka során bármikor. Hihetetlen megelégedéssel léptem ki mindig az ajtón: valami kézzelfoghatót, értékeset alkottam aznap..”

„Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy ha hazajövünk, valami hasonlót szeretnék csinálni. Mivel a diplomamunkámat szociológusként a hazai bio-fogyasztókról írtam, gyorsan körvonalazódott, milyen termékekkel, milyen piacon szeretnék majd érvényesülni. . A cég felépítésekor arra törekedtem, hogy társadalmilag hasznos, fontos értéket is közvetítsünk, mint amilyen a természetesség, a fenntarthatóság vagy az ökológiai termelés. Ez külön örömet okoz.”

„Egyetlen dologgal kapcsolatban kellett önmagammal megküzdenem, ez pedig a pénzhez való viszonyom. Abban az értelmiségi körben, ahol én is mozogtam, fenntartásokkal viseltetnek a vállalkozói lét, a pénzzel való foglalkozás iránt. Márpedig nekem üzleti tervet és árkalkulációkat kellett készítenem, vállalkozói hitelt igényelnem, beszállítói tárgyalásokat folytatnom. Kénytelen voltam lerombolni azt a képet, hogy a pénz valamiféle „koszos” dolog. Annak ellenére, hogy a szüleimnek már volt vállalkozása, bennem is erősen élt a negatív sztereotípia az „ügyeskedő” vállalkozókról. Ezen persze ma már csak mosolygok.”

„Saját kézműves manufaktúránk, a Mirtilla még csak néhány hónapja kezdte meg a működését. A főzés mellett a szervezési, vezetési munkákat is lelkesen végzem, amelyek egy kis változatosságot visznek a hétköznapokba. Persze a szabályozás bonyolultsága, az adózási kérdések, a rengeteg adminisztráció nekem is feladja a leckét. Összességében mégis sokkal kreatívabb, szabadabb és színesebb lett az életem. Századszorra is képes vagyok elcsodálkozni azon, milyen gyönyörű a simára gyúrt, friss, aranysárga tészta. Soha többet nem szeretnék egész nap a számítógép előtt ülni.”

Martincsevicsné Jenei Gizella - GastrOlaj

Területfejlesztés, pályázatírás, hidegen sajtolt olajok készítése.

Ha egy kisgyerekes anyukának elsődlegesek a család és a gyereknevelés szempontjai, ugyanakkor dolgozni is szeretne, nincs könnyű dolga. Kevés hagyományos munkahely kínál alternatívát ebben az élethelyzetben, nem csoda, ha egyre többen próbálnak meg saját lábra állni a gyed évei alatt. Így jött létre a hidegen sajtolt növényi olajokat készítő és forgalmazó GastrOlaj márka Zala megyében, az alapító Martincsevicsné Jenei Gizella pedig 2013-ban szakmai díjat nyert az Év Anyavállalata versenyen.

„A gazdálkodás mindig is része volt a családunk életének, azt azonban nem gondoltam volna, hogy hamarosan hivatásszerűen is ezzel fogok foglalkozni”- mondja Gizella. „Nemzetközi kapcsolatok szakértőként végeztem Európai Unió integrációs szakirányon és területfejlesztéssel foglalkoztam a gyerekek érkezése előtt. Kihívást jelentő, mozgalmas, sok utazással járó három évet töltöttem a pályázatírási területen, egy percig sem gondolkodtam váltáson. Azon dolgoztunk, hogy a kistérségbe minél több támogatás érkezzen, és én lelkesen végeztem ezt a teljes embert kívánó, nagy terheléssel járó munkát, mivel hittem ezekben a célokban. A gyerekek születésekor ötlött fel bennem, hogy ezt az életmódot vajon hogyan fogom összeegyeztetni a családdal. Visszavártak a munkahelyemre, mégis egyre jobban foglalkoztatott a vállalkozás gondolata.”

Apró lépések vezettek az alapötlet, a termékek és a cég kialakítása felé. A térség híres pirított tökmagolaját Gizella szerette volna egészségesebb, hidegen sajtolt változatban is elkészíteni. Mivel a férje élelmiszeripari gépészmérnök, így a szükséges technológiai és műszaki háttér kiválasztása nem okozott problémát. Először csak saját használatra készítettek tökmagolajat és dióolajat, később megpróbálkoztak az online értékesítéssel is. Mindennel kísérleteztek, ami csak megtermett a kertben, miközben tökéletesítették a gyártási technológiát. Folyamatosan rendezkedtek be az új életformára, de végső döntés csak az ötödik évben született, amikor egyértelművé vált, hogy van kereslet az olajok iránt.

„Sokan idealizálják a szabadúszói létformát, pedig önmagában egy kisvállalkozás még nem feltétlenül családbarát” - mondja Gizella. „Nagyon kell vigyázni, hogy a munka ne folyjon bele a családi életbe, a hétvégékbe, de vannak buktatói a nem kellően átgondolt növekedésnek is.

„Semmivel nincs kevesebb szellemi kihívás az életemben, mint azelőtt. Csomagolást tervezek, honlapot készítek, megismerkedtem az online marketing alapfogalmaival. Most éppen időgazdálkodást és folyamat-automatizálást tanulok. Nagyon élvezem, hogy olyan képességeimet is használhatom, amire alkalmazottként nem nyílt volna lehetőségem. Vásárokra járok, cikkeket írok a hidegen sajtolt olajok élettani hatásairól, marketing kampányokat tervezek. Folyamatosan átélem, hogy fejlődök, haladok valami felé. A cikkeimre, a termékeinkre érkező pozitív visszajelzések hatalmas örömforrást jelentenek, megnőtt az önbizalmam, magabiztosabb lettem.”

„Soha nem jutottam volna el idáig, ha nem lennék diplomás” – állítja Gizella. „Az a fajta széleslátókörűség, nyitottság, ami az új lehetőségek megragadásához kell nem a semmiből jön. A főiskola nagyon sokrétű volt, megtanultam jogi, közgazdasági vagy informatikai szempontból nézni a dolgokat. Egyfajta perspektívát, gondolkodásmódot, problémamegoldási képességet kaptam, amiért nagyon hálás vagyok.”

Mautner Zsófi - Chili & Vanila

Külkereskedő közgazdász, Európai Uniós diplomata, televíziós műsorvezető, gasztroblogger.

Mautner Zsófinak természetes volt az a nemzetközi közeg, amelyben külkereskedő diplomata szülei mozogtak, így amikor pályaválasztásra került a sor, egyértelmű volt, hogy a külkereskedelmi főiskolára jelentkezik. Dolgozott Németországban, New Yorkban, 5 évig pedig Brüsszelben volt az Európai Unió mellett működő állandó képviselet munkatársa. A tipikus diplomata karrierbe kevésbé illik bele, hogy ma az egyik kereskedelmi csatornán vezet főzőműsort.

„Gyerekkorom óta szeretek főzni, de a gasztronómia iránti vonzódásom szempontjából a New York-ban töltött időszak volt a meghatározó. Mélyen megérintett az a kulináris és kulturális sokszínűség, ami jellemzi ezt a várost” - mondja Zsófi, a Chili & Vanila gasztroblog szerzője. „Itt kezdtem autodidakta módon képezni magam, itt lett a főzésből komoly hobbi. Szakács tanfolyamokra jártam, szakirodalmat olvastam, igyekeztem magamba szívni minden információt. Hét évvel később, 2005-ben kezdtem el írni a gasztroblogot, ami akkoriban megelőzte a korát, mert addig elsősorban recept-gyűjtemények léteztek az interneten. Rengeteg mondanivalóm halmozódott fel ezek alatt az évek alatt. Az ételekhez, alapanyagokhoz kapcsolódó történetek, a hagyományok, a távoli kultúrák megismertetése a recepteken keresztül egyre több embert érdekelt. A gyors siker valójában engem is meglepett, a HVG blogversenyén 2006-ban megnyertem a gasztronómiai kategóriát.”

„Ennek ellenére továbbra is csak hétvégi időtöltés volt a gasztroblog írása, hiszen eszméletlenül szerettem a munkámat. Kultúrával, oktatáspolitikával, esélyegyenlőséggel foglalkoztam egy sok nyelvet beszélő, fiatal nemzetközi csapatban. Fantasztikus volt a közeg, színes feladatokat kaptam, civil szervezetekkel, kulturális intézményekkel tartottam a kapcsolatot, rengeteg érdekes embert ismerhettem meg. Álommunkaként éltem meg annak ellenére, hogy Brüsszelben a munkaidőm jelentős részét munkacsoportokban ülve, végeláthatatlan jogszabályok értelmezésével töltöttem.”

„Amikor 2008-ban lejárt a brüsszeli szerződésem, a kinti ajánlatok ellenére egyértelmű volt, hogy hazajövök, mert egyrészt honvágyam volt, másrészt új kihívásokra vágytam, talán picit szürkének éreztem a munkámat brüsszeli évek alatt. Ugyan a közigazgatásban kezdtem, de amikor hazaköltöztem, fejben már leginkább a gasztronómia foglalkoztatott, lélekben állandóan máshol jártam. Folyton recepetek, történetek, ötletek kavarogtak a fejemben és amikor megkerestek az egyik éttermes portáltól, hogy lennék-e a főszerkesztő, igent mondtam. Kockázatos döntés volt, kellett hozzá kurázsi, hiszen nem akármilyen karrierről mondtam le. Azzal is tisztában voltam, hogy azt az életszínvonalat, amit a diplomáciai pálya biztosított, a szabadúszás nem fogja tudni biztosítani.”

Zsófit azóta megtalálták azok a feladatok is, amelyekben a diplomáciai tapasztalatait, a nyelvtudását is kamatoztathatja, hiszen kalauzolta már nemzetközi főzőműsorok sztár-szakácsait Budapesten, de tartott főzőbemutatót a modern magyar konyháról a frankfurti és a jeruzsálemi nemzetközi könyvvásárokon is, két sikerlistás szakácskönyvet írt, idén karácsonyra jelenik meg a harmadik, tavasz óta pedig önálló napi főzőműsort vezet a legnézettebb kereskedelmi csatornán..

„Egyetlen egyszer sem bántam meg a döntésemet” - mondja. „Semmihez nem hasonlítható az az érzés, amikor egy saját ötletet a kitalálástól a megvalósításig végig lehet vinni, amikor valami új, izgalmas, eredeti, minőségi értéket lehet létrehozni, ez inspirál leginkább. Ha egyszer a szabadságba belekóstolsz, és azt csinálod, amit nem is munkának élsz meg, nincs menekvés.”