Egyedül nem megy

Mottó: Örkény István az élet értelme
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi.

A modernizációval járó társadalmi változások nem hagyták érintetlenül a társas kapcsolatokat, az emberi közösségeket sem. A változások néha aggasztónak tűnnek, de eddig nem látott lehetőségeket is hordoznak magukban. A széthulló falusi közösségek helyébe másfajta közösségek lépnek, és a kiüresedő emberi kapcsolatok új élettel tölthetők meg.

Tartozni valahová alapvető emberi igény. Számtalan pszichológiai kutatás mutatott rá a közösség megtartó erejére, a mentális és fizikai egészség megőrzésében betöltött kulcsfontosságú szerepére. Kimutatható, hogy bármilyen nehézséggel szemben jobban felvértezettek azok az emberek, akiknek szerteágazó társas kapcsolataik vannak, akikre számítanak mások, akik érzik, hogy fontosak.

„A közvetlen kapcsolatokra épülő társadalmakban az ember beleszületett egy olyan közösségbe, amely egész életén át elkísérte. Ez óriási biztonságot adott, ugyanakkor, aki nem fogadta el a közösség viselkedési normáit, azt könnyen megbélyegezték, kirekesztették – festi le Szvetelszky Zsuzsa szociológus azokat a közösségeket, amelyeket a legtöbb ember már nem ismerhet saját tapasztalatból. „Az ipari forradalom után a modernizáció felbomlasztotta a hagyományos faluközösségeket, és az emberek mobilabbak lettek. Akikkel ma intim kapcsolatot ápolunk, nem egyetlen csoportba tartoznak, hanem földrajzilag és társadalmilag is szétszóródnak. Egyszerre több csoportnak is tagjai lehetünk, de ez általában nem jelent egész életre szóló elköteleződést. A különböző internetes közösségi oldalakon jól tanulmányozható ez a hihetetlen bonyolultságú kapcsolati háló”.

Óriási szabadságot jelent, hogy bármilyen értéket valljunk is magunkénak, bármilyen célkitűzésünk is van, találhatunk mellé társakat. Ez azonban nem megy magától, sok a buktató, az összetartozás érzése nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. Ma a közösségbe tartozásért komoly erőfeszítéseket kell tenni.

Közös nyelvünk a tánc - Ékszer Balett Táncegyüttes

1991-ben alakult az Ékszer Balettiskola Újpesten. „Amikor az első növendékeink felnőttek, ott álltunk a nagy dilemmával, hogyan lehetne a tánc közelében tartani azokat is, akik nem lettek hivatásos táncosok. Megpróbáltunk ezeknek a nagyon tehetséges fiataloknak olyan kereteket biztosítani, ahol megmutathatják a tudásukat, így 2004-ben a számukra hívtuk életre az Ékszer Balett Táncegyüttest” – mesél a kezdetekről Renge Györgyi balettmester, az együttes művészeti vezetője és koreográfusa.

„A vizsgákra mese balettel készültek a gyerekek, ami mindig óriási sikert aratott. A gyakorlatban tapasztalhattuk meg, milyen fontosak lennének a kifejezetten gyerekeknek íródott elő-adások. Ahol a történet, a koreográfia, az előadás ritmusa és hossza ennek a korosztálynak az igényei szerint lenne felépítve. Ráéreztünk, hogy volna közönségigény az ilyen produkciókra” - veszi át a szót Süveges Anikó, az Együttes igazgatója, aki a társulat létrehozásával és fenn-tartásával kapcsolatos gazdasági, szervezési feladatokat vállalta magára.
Tudatos pedagógiai megfontolás eredménye volt a repertoár kialakításakor, hogy a picik is szerepeljenek az előadásokban. A gyerek közönséget közelebb hozza a tánchoz, ha látják a kortársaikat is a színpadon. A kis balerinák pedig látnak egy életpályát maguk előtt.

Társas lénnyé válni

„Az, hogy milyen lesz egy gyerekekből, fiatalokból álló közösség, nagyban függ a felnőtt vezetőktől. Mi óriási súlyt fektettünk arra, hogy egy támogató közösséget hozzunk létre, ahol a kudarcot könnyebb elviselni, ahol a társaktól biztatást kap az ember, ahol az energiákat nem a rivalizálás viszi el. A társulat nagy része óvodás kora óta ismeri egymást. Németh Luca, a sztepp és jazz betétek koreográfusa például még szopta az ujját, amikor balettre kezdtem tanítani” – nevet fel Györgyi - ma már az együttes balettmestere és szólistája „Nálunk megtapsolják egymást a társulat tagjai, ha valakinek jól sikerül egy forgás. Ez egyáltalán nem mondható szokványosnak a táncos szakmában. A produkciókon pedig ez a légkör átsüt.”

Különösen fontos lenne a gyerekek közösségi nevelése, mert senki nem születik társas lénynek. A csoportos probléma megoldás még mindig méltatlanul háttérbe szorul a pedagógiai módszerek között. Általában inkább a versenyszellemet erősítik, az egyéni teljesítményt díjazzák az iskolában. Az a fajta közösségi élmény, amelynek során saját magam háttérbe szorítom egy közös cél érdekében inkább a különböző öntevékeny csoportokban élhető át. Lehet ez egy kosárlabdacsapat, egy színjátszó-kör, vagy egy tánccsoport.

Nemcsak a húszéveseké… - BÖSKE csoport

„Minden egy 2009-ben, a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) által szervezett rendezvénnyel kezdődött.”- meséli Kertész Monika, a KÉK munkatársa, a BÖSKE csoport egyik alapító tag-ja. „Belső Erzsébetváros élhetőbbé tétele volt a meghirdetett téma. Magát az eseményt kapu-aljakban, lépcsőházakban és a KÉK 7-8000 fős szakmai hírlevelében hirdettük, aminek az lett az eredménye, hogy tájépítészek, közgazdászok, civilek és helyi lakosok is eljöttek, nagyon sok idős ember is. A lelkesedés óriási volt. A nap végén feliratkoztunk egy levelezőlistára, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot. Eleinte minden hónap első szerdáján találkoztunk, hogy életben tartsuk ezt a város-szépítő szándékot, és olyan előadókat hívtunk meg, akik hasonló törekvésűek. Viszonylag gyorsan megszületett az Erzsébetvárosra utaló becenév, a BÖSKE, lett honlapunk, lett ars poétikánk. Így sokkal jobban kommunikálhatóak azok az értékek, törekvések, amik összehoztak bennünket.”

Az ötletek eleinte kifogyhatatlanok voltak. A BÖSKE szervezett rendhagyó Zsinagóga bejárásokat az épület rekonstrukcióját vezető építésszel, vagy focibajnokságot a Klauzál-téri gyerekeknek. Az éppen aktuális ügyhöz, rendezvényhez újabb és újabb emberek csatlakoztak. Fontos szempont volt a rendezvények kitalálásában, hogy minden generáció a magáénak érezhesse őket. Voltak persze problémák, konfliktusok, és fájdalmas kudarc-élmények is. A 7kert néven elképzelt közösségi kert a lakók ellenérzései miatt nem valósulhatott meg. Azonban a kezdeményezés sajtóvisszhangja miatt felgyorsult más közösségi kertek megalapítása a városban.

„Az én szívügyem a hagyományőrző séták újra indítása”- veszi át a szót Dénes Barbara, aki nem is igazi VII. kerületi lakos, „csak” a nagymamája lakik itt, mégis aktív BÖSKE tag vált belőle. „A hetedik kerület kézműves, kisiparos városrész volt, és ennek ma is megvannak a nyomai. Felkutattunk olyan kézműves mestereket, akik még mindig gyakorolják a régen meg-tanult, és esetleg kihalófélben lévő mesterségüket. Nem kellett nagy rábeszélés, hogy meg-nyissák a műhelyeiket a látogatók előtt. Olyan városi sétákat szerveztünk, ahol felfűztük ezeket a helyszíneket egy útvonalra. Be lehet tekinteni a műhelyekbe, meg lehet hallgatni a mesterek anekdotáit. Nem csak a rejtett építészeti kincsek, hanem a hagyományok is védendő értéket képviselnek. Arról nem is beszélve, hogy akár új életre is kelhetne a kézművesség, hiszen sokaknak elegük van a tömegtermelésből és igénylik, hogy személyes tartalmú, szívvel-lélekkel készített tárgyak, használati eszközök vegyék körül őket.”

A közösség ereje

„Bevallom őszintén, kicsit elfáradtunk, a kezdeti lelkesedés után egyre nagyobbak lettek azok a szünetek, amikor éppen nem szerveztünk semmit. Mivel nem vagyunk hivatalos szervezet, nincsenek anyagi forrásaink, csak addig történik valami, amíg az erőnket, energiánkat beleadjuk. Abbahagyni azonban nem lehet, ránk már sokan számítanak. Engem az éltet, ahogy látom az örömet a többiek szemében, hogy ismernek a kerületben, hogy rám köszönnek az utcán. Ettől sokszorozódik meg az energiám” – mondja Kertész Monika.

Akik egy ilyen számukra fontos ügy mellé állnak, általában érintettek valamilyen formában, sok energiát készek áldozni érte. „Azonban az egy feladat köré felsorakozó emberek még nem biztos, hogy hosszútávon fennmaradó közösséget fognak alkotni” – figyelmeztet szociológus szakértőnk. „Ki kell alakulniuk viszonylag állandó szerepeknek, formát kell találni a rendszeres összejöveteleknek. Minél több időt töltenek együtt a tagok, annál erősebb lesz az elköteleződés. Mindenképpen kell egy vezető, aki összefogja az ötleteket, részfeladatokat határoz meg, vagy éppen érzelmi motorként buzdítja a többieket. Ha a sikeresen megoldott feladatok után újakat tudnak kitűzni, ha a tagoknak folyamatosan jó érzéseket ad a csoporthoz való tartozás, akkor a közösségnek van jövője.
Rengeteg társadalmilag fontos feladatot az állam illetve a piacgazdasági mechanizmusok képtelenek ellátni. A civil közösségek sokkal hatékonyabb és rugalmasabb megoldásokat találnak” – állítja Szvetelszky Zsuzsa. „Olyan emberek dolgoznak együtt, akikre nem kívülről erőltetették rá az adott közösség értékeit, akik elkötelezettek az ügynek és ez megsokszorozza az erőiket. Sokszor azáltal segítik egy probléma társadalmi megoldását, hogy megmutatnak egy lehetséges utat. Sokkal könnyebb ugyanis az államnak egy kitalált, és már működő mechanizmushoz forrásokat adni, mint a nulláról felépíteni valamit.”

Nem várunk a politikusokra - Tudatos Vásárlók Egyesülete

A Tudatos Vásárlók Egyesülete 2001-ben alakult egy baráti társaságból. Az egyesületté válás gyökeres változásokat hozott a csoport életében, hiszen sokkal jobban lehet kommunikálni, programokat szervezni, és erőforrásokat szerezni, ha önálló jogi személyiségként léteznek. A kezdetektől világosan megfogalmazott értékek mentén szervezték a tevékenységüket. Az etikus, környezetileg és társadalmilag tudatos vásárlás népszerűsítése mellett kötelezték el magukat. Céljuk, hogy ráébresszék az embereket a saját felelősségükre.

„9 alkalmazott dolgozik az egyesületben, és mintegy 15 stabil, mozgatható önkéntes. A projekteket közösen találjuk ki, és a döntéseket is közösen hozzuk” – kezdi Andacs Noémi, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa.

„Minden olyan információt igyekszünk az érdeklődőkhöz eljuttatni, amely szükséges az etikus vásárlóvá váláshoz. Van egy tematikus magazinunk, amelyben egy-egy nagyobb témakört járunk körbe. Terméktesztjeinkben környezet- és egészségvédelmi szempontok alapján vizsgáljuk a termékeket. Folyamatosan bővülő Cégmérce adatbázisunkból megtudható, mennyire etikusak vagy környezetbarátak az egyes cégek.

Ma már az információ megosztás mellett sok olyan projektjük van, amely aktívan megmozgatja az embereket. „Felismertük a személyes kontaktus, illetve a közösségek fontosságát. Az általunk szervezett ÖkoKörök lényege, hogy egy 10-12 fős csoport tagjaként a résztvevők át-tekinthetik azokat a lépéseket, amelyekkel egészségesebbé és környezetkímélőbbé tehetik a háztartásukat. A csoportot olyan vezetők segítik, akik részt vettek az ÖkoKör képzésen, a tematikus megbeszélésekhez pedig kialakítottunk egy munkafüzetet. A csoport tagjai 9 héten keresztül hetente egyszer találkoznak, előadást tartanak egy-egy témáról, és megosztják egy-mással saját tapasztalataikat. Hogyan lehet „szelídebb vegyszerekkel” takarítani, kevesebb vizet fogyasztani, stb. Ez tulajdonképpen egy önképző kör, az előadásokra fel kell készülni, a tapasztalatok átadásával együtt fejlődik a csoport„ – mondja Andacs Noémi.

Egy mindenkiért, mindenki egyért

Nem biztos, hogy egy önképzőkör tagjai életre szóló barátságot kötnek, és lehet, hogy a hétköznapok szorításában már a szomszédokkal való kapcsolattartáshoz is fáradt az ember. Aki azonban vállalja a közösség építéssel járó nehézségeket, óriási ajándékot kap cserébe: számítanak rá és ő is számíthat másokra. Mindenki jobban szeretne egy olyan világban élni, ahol a szomszédra lehet bízni a gyereket, ahol a szülők kifestik az iskolát, ahol a panelház körüli kertben virágokat és gyógynövényeket gondoznak a lakók. Arról azonban hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy az ide vezető úton az első lépéseket magunknak kell megtenni.

Terézanyu Klub


A Klubot azzal a szándékkal hívta életre Rácz Zsuzsa, a Terézanyu könyvek írója a magyar világcéggel, a Richter Gedeon Nyrt-vel közösen, hogy teret és alkalmat biztosítson egy támogató női közösség létrehozásához. A Klub célja egy országos, civil női hálózat létrehozása, a nők önbecsülésének, társadalmi szerepének és megbecsülésének javításáért, közösségi támogatást nyújtva az egyéni életpályák sikeres alakulásához.
A Klub Hány élete van egy nőnek? illetve Első szerelmem története címmel pályázatot hirdet. Mindkét témában maximum 5000 karakter hosszú írásokat várunk 2011. május 31-ig a klub@terezanyu.hu e-mail címre. Részletes információk a www.terezanyu.hu oldalon.

Kocsis Kata