Érzelmek a szülés alatt

Sokan gondolnak úgy a szülésre, mint legyőzendő akadályra, valamiféle erőpróbára. Pedig a szülés nem küzdelmet kíván a nőtől, hanem hogy képes legyen szabadon átengedni magát az eseményeknek, az érzéseinek, a testének. Ehhez elsősorban érzelmi biztonságra van szükség, amit nem is olyan könnyű megteremteni a szülőszobában.

A régi világ, amelyben az idősebb, tapasztaltabb nőrokonok segédkeztek a szülésnél, ami egyfajta beavatási, asszonnyá avatási rítus is volt, már a múlté. A kérdés az, hogyan lehet a modern intézmények falai közé becsempészni azt a meghittséget, amely az otthon, családi körben zajló szülések természetes velejárója volt. Miközben nem szeretnénk lemondani arról a biztonságról sem, amit az orvosok, a mérőműszerek közelsége nyújt egy esetleges vészhelyzetben.

Nem mindegy, mit érez közben a nő?

Tudományosan bizonyított, hogy az érzelmi biztonság a baba és az anya egészsége szempontjából kiemelkedően fontos. Marshall Klaus vizsgálatai hívták fel rá a figyelmet, hogy az érzelmi támogatásban zajló szülések esetében jelentősen csökken a vajúdás hossza, kevesebb a császármetszés és a komplikáció. Az anya kisbabájához való viszonyát is befolyásolhatja a szülés élmény, szélsőséges esetben akár a kismama depresszió kialakulásában is szerepe lehet egy traumatikus szülésnek.

Az érzelmi biztonság azonban nem jelenti azt, hogy a leendő anya csak pozitív dolgokat fog érezni, nem ijeszti meg a fájdalom, nem él át esetleg halálfélelmet, vagy nem esik pánikba. Mindezek gyakran előforduló és teljesen természetes kísérői a szülésnek. Azonban könnyebb velük megbirkózni, ha sikerül olyan légkört teremteni, amelyben az anya elfogadja az érzéseit, felismeri és kiszolgálja saját teste jelzéseit, anélkül, hogy azokat felülbírálná, vagy szégyellné. Azt kell éreznie, hogy ebben a közegben bármit megtehet, amit a szülés folyamata megkíván tőle, amit az ösztönei súgnak. Szabadon mozoghat, kiabálhat, jajgathat, nincsenek elvárások, aminek meg kell felelnie, nem kritizálják semmiért.

Megtörténik, de nem tervezhető

„Ez a fajta elengedés, önmagam háttérbe szorítása, és átadása az eseményeknek különösen nehéz a mai nők számára, hiszen megszoktuk, hogy az életünk legtöbb területét magunk irányítjuk” – mondja Rétfalvi Tímea, pszichológus, dúla. „A szülés viszont ösztönös folyamat, amit nem lehet mentálisan kontrolálni, és ez nagyon ijesztő. Az elvárásokat a szülőszoba ajtaján kívül kellene hagyni, és elfogadni az intenzív érzelmeket, a fájdalmat, a váratlan eseményeket, amire nem lehet felkészülni a teljes szakirodalom átolvasása után sem.”

Tengernyi könyv és szülésre felkészítő tanfolyam érhető el, mégis mintha a lelki ráhangolódásra nem fordítanának elég időt a nők. Már a terhesség hetei alatt le kéne lassulni, a megváltozott szükségletek szerint átalakítva az életmódunkat. Nem volna szabad a munkahelyi tempót az utolsó hónapokig erőltetni. Annak a fajta önátadásnak, az irányítás elengedésének, ami a jó szülés-élményhez szükséges, már a terhesség alatt el kellene kezdődnie.

Háborítatlan szülés

Ahhoz, hogy a vajúdó nő biztonságban érezhesse magát, sokat tehet a környezete. Nagyon sok múlik azon, hogy a család, a nő dönthessen néhány dologban, ne legyen teljesen kiszolgáltatott a kórházi szokásoknak, folyamatoknak. Az autonómia érzése rendkívül fontos.

„Olyan körülmények kellenek, mint a szeretkezéshez” – mondja Rétfalvi Tímea. „Meleg fények, félhomály, kevés műszer és az egyik legfontosabb, hogy csak a hozzátartozók legyenek jelen a vajúdás során. Fájdalomcsillapító borogatások, ismerős zene, illatok segíthetnek oldani a szorongást, a félelmeket és elviselni a fájdalmat. Ahhoz, hogy el tudja engedni magát a nő, át tudja adni magát az ösztöneinek, intimitásra van szükség.”

Ebben a furcsa, módosult tudatállapotban óriási jelentősége, szinte mágikus ereje van a szavaknak is. A szülésznő odavetett megjegyzése, hogy ezek nem is fájások, vagy az orvos elhamarkodott kijelentése, miszerint túl nagy a baba, le is állíthatja a szülést. A bátorító, biztató szavak azonban szárnyakat adnak.

Négy kislány, négy különböző történet

Szunyoghy Györgyi mind a négy alkalommal a Szent István kórházat választotta, és az orvosához is minden terhességénél ragaszkodott.
„Az első szülésemkor, 2000-ben jött divatba az alternatív szülőszoba. Meleg vízben vajúdtam, zenét hallgathattunk, minden apró részlet a helyén volt. Megnyugtatott, hogy sokszor benéztek hozzám, figyeltek rám. Úgy éreztem, én vagyok a középpontban. De valahogy 2008-ra, a negyedik kislányom születésének időpontjára már leült a kórház lelkesedése. Néhány évvel ezelőtt jött divatba, hogy szülésznőt is lehet választani. Én maximálisan megbíztam az orvosomban, női segítő nélkül szültem az első két gyermekemet, és nem volt hiányérzetem. Igaz, a férjem minden alkalommal mellettem állt, ő volt az első számú lelki támaszom. A negyedik szülésem kifejezetten nehéz volt, és a szülés utáni erőteljes vérzésemről a férjemnek kellett tájékoztatni egy orvost, mert senki nem nézett rám. Nem informáltak alapvető dolgokról, elhanyagoltak, amit én úgy magyaráztam, hogy talán mégiscsak kellett volna fizetett szülésznőt választanom.

Ennek ellenére minden szülésemre szívesen emlékszem, és ötödször is mindenképpen kórházban szülnék. Itt ugyanis tehermentesítenek a többi gyerekemtől, ami szülés után nem utolsó szempont” – mondja. Györgyi külön kiemeli, milyen fontos volt az első gyermekénél a szobatársak szoptatási gyakorlata, és a társaság.
Kórházat, orvost, szülésznőt vagy dúlát válasszunk?

Ma már a szülés is csapatmunka. Számtalan partnerrel, kórházzal, orvossal kell egyeztetni a szülésről alkotott elképzeléseket. Fontos a kórház megválasztása, hiszen ahol merev az intézmény működése, ott nem csak a vajúdó nőnek, de az orvosának sincs sok beleszólása a folyamatokba. Azok a kórházak, amelyek a természetes szülést támogatják, a háborítatlanságot értéknek tartják, ezeket az alapelveket általában kommunikálják is. Érdemes azt is előre tisztázni, mennyire bababarát az intézmény.

Rétfalvi Tímea szerint már az orvosválasztásnál tisztázni kellene, milyen szemléletű az orvos, és a szüléssel kapcsolatos kérdéseket is érdemes minél hamarabb feltenni. Általában az orvosok nem rejtik véka alá, ha valamitől idegenkednek, és azt nem is érdemes erőltetni. Legtöbbször az orvos hasonló szemléletű szülésznővel dolgozik, ha ő szimpatikus, akkor bizalmat lehet szavazni a segítőjének is.
Bizalom vagy oxitocin-infúzió

Mihalkovics Zsófia már a második babáját várja, de kicsit csalódott, amikor az első szüléséről mesél. Túlhordta a babát és egy főorvos döntött a szülés megindításának időpontjáról. Este megballonozták, hogy elinduljon a tágulás, de alig történt valami. „Csalódott voltam, mert az orvos szerint könnyű szülésre számíthattunk. Az ügyeletes szülésznő nem volt túl kedves, fáztam, még egy párnát és takarót is nekem kellett kérnem, hogy kényelmesen vajúdhassak. A férjemet éjszakára hazaküldték, engem meg szinte blokkoltak a szülésznő szavai, hogy a ctg szerint másnap délutánig itt nem lesz baba”.
 
Habár Zsófi alternatív szülőszobába került, mégsem tudta kihasználni az ezzel járó lehetőségeket a másnapi folyamatos ctg és oxitocin-infúzió miatt. Az orvosa pedig a magánrendelése miatt csak a vajúdás végére ért be.
 
„Hihetetlen, de akkor indult be a szülés, amikor a választott orvosom megérkezett. Mutatott olyan testtartásokat, gyakorlatokat, ami segítette a tágulást, de akkorra már annyira elfáradtam, hogy fájdalomcsillapítást is kértem. Az egész annyira hosszú volt és kimerítő, hogy a végén nem éreztem felhőtlen boldogságot. Az orvosomban megbízom, ismét nála fogok szülni, most viszont mindenképpen választanék szülésznőt vagy dúlát.”

Fából vaskarika: a szülési terv

Egyre határozottabb elképzelésekkel lépjük át a szülőszoba küszöbét, azonban a szülések nagy része nem a tervek szerint alakul. Lehet határozott véleményünk a gátmetszésről, a szülés megindításáról, vagy éppen a császármetszésről, amikor végül eljön az idő, ki merné vitatni az orvos döntéseit?

„Minden szülés más még egyetlen nő esetében is” - mondja pszichológus szakértőnk. „Kialakíthatunk egy elképzelést a szülésünkről, de nagyon fontos, hogy menet közben képesek legyünk elengedni, felülbírálni, ha úgy hozza a szükség. El kell tudni fogadni a váratlan eseményeket, és saját, meglepetésszerű reakcióinkat is. Csak annyira szabad tervezni, hogy ne érezzünk csalódottságot, ha mégsem a tervek szerint alakulnak a dolgok.”

Felkészülés a szülésre jógával

Bővebb információk Rétfalvi Tímea, pszichológus honlapján: http://www.retfalvitimi.hu/