A gyógyulás pszichológiája

Test és lélek szoros kapcsolatát ma már senki nem kérdőjelezi meg. Nyilvánvalóvá vált, hogy az orvosi sémák csak korlátozottan alkalmazhatók, nem mindenki gyógyul a protokoll szerint. A gyógyítás során figyelembe kellene venni az egyéni jellemzőket, a hajlamokat, az életmódot, és a pszichés állapotot is. Vagyis a teljes embert.

A szakosodás természetes egy olyan szerteágazó és bonyolult területen, mint az orvostudomány, azonban a túlzott specializációból hátrányok is származhatnak. Az emberi szervezet komplexitása felfoghatatlan, a betegségek sok esetben nem értelmezhetők egyetlen szervrend-szer határain belül. Sok orvos a mai napig úgy dolgozik, mintha a betegség minden emberben egyforma, objektív elváltozás lenne, ami a megfelelő gyógyszer beadásával mindenképpen megszüntethető. Pedig ma már bizonyított tény, hogy az emberi szervezet nem tekinthető pusztán vegyi anyagok, és szerves kémiai folyamatok összességének. Kísérletek igazolták, hogy az anyagcsere folyamatok és az immunrendszer milyen szoros kapcsolatban állnak az idegrendszerrel. A lelki állapot, az érzelmek, a hit sokkal nagyobb szerepet töltenek be a gyógyulás folyamatában, mint azt eredetileg gondolták.

Test és lélek egyensúlya

Ehhez a szemléletváláshoz hozzájárultak a pszichológiai kutatások eredményei is. Az elmúlt évtizedekben a pszichológia teljes értékű tudománnyá vált, bizonyítékokkal alátámasztott állításait ma már senki nem kérdőjelezi meg. Fény derült rá, hogy a megbetegedések jelentős hányadának pszichés okok állnak a hátterében. Ma már nem tűnik légből kapottnak a gondolat, hogy a krónikus fejfájást, a gyomorfekélyt, vagy a menstruációs zavarokat a munkahelyi stressz is okozhatja. A gyakorlatban azonban a pszichés eredetre akkor hivatkoznak az orvosok, ha nem sikerül azonnal megtalálni a baj okát, vagy nem úgy gyógyul a beteg, ahogy az elvárható. A legritkább esetben kerül pszichés megbetegedés gyanújával pszichológushoz a beteg.

Ha a túlzott szorongás, az állandó teljesítménykényszer miatt gyengül le az immunrendszer, akkor a sorozatos megbetegedéseket természetesen kezelni kell, de a visszaesés csak az eredeti ok felszámolásával kerülhető el. Az a furcsa helyzet is előállhat, hogy a visszatérő arcüreg-gyulladás egy szorongásoldó technika elsajátítása, vagy egy munkahelyváltás után szűnik meg véglegesen. Ez persze nem jelenti azt, hogy a betegség megjelenésekor nem kell beszedni az antibiotikumot.

Öngyógyítás és önismeret

Meggyőző kísérletek igazolták azt is, hogy a beteg hite a gyógyulásban, illetve az önszuggesztió komoly szerepet játszik a betegségek legyőzésében. Azok a leukémiás gyerekek, akiknek egy számítógépes játékban lehetőségük volt a rákos sejteket elpusztítani, meglepő módon gyorsabban gyógyultak, mint a társaik. Éppen ezért a betegek aktív részvétele a gyógyulási folyamatban elengedhetetlen lenne. A gyógyszerek hatását pihenéssel, megfelelő diétával, gyógytornával kellene támogatni. Az egészség megőrzéséhez pedig nagyon fontos volna az önismeret. A szülőktől öröklött hajlamok feltérképezése segíthet a személyre szabott szűrések összeállításában, a gyenge pontok, a teherbíró képesség, a stressz-tűrő képesség ismerete pedig a megfelelő életmód kialakításában. A saját testünk jelzéseit nem volna szabad figyelmen kívül hagynunk, és ismerni kellene az emberi szervezet néhány alapvető jellemzőjét, bizonyos biológiai összefüggéseket is.

Milyen a modern beteg?

Ezzel szemben nagyon sokan elsősorban kívülről várják a segítséget, ha megbetegszenek. Az elvárások az orvosokkal, az egészségügyi rendszerrel szemben felfokozottak, gyorsan akarunk gyógyulni a lehető legkevesebb erőfeszítéssel, fájdalommentesen. A társadalom sem díjazza a betegeskedést, a munkavállalók sokszor szembesülnek a lehetetlen elvárásokkal. Nem ritka, hogy lázzal vagy hasmenéssel is be kell menni dolgozni, és nagyon kevés munkahely tolerálja az egy héten túlnyúló táppénzt. Nem csoda, hogy a tüneteket enyhítő, fájdalomcsillapító gyógyszerek olyan népszerűek, vagy hogy a biztonság kedvéért a beteg kéri az antibiotikumot, mert nem engedheti meg magának a szövődményeket. Arról szinte senki nem akar tudomást venni, hogy a gyógyuláshoz időre és pihenésre van szükség.

A gyors és passzív gyógyulásra való óriási igényt persze a gyógyszergyártó cégek is kihasználják. A kellemetlen közérzet, a fáradtság, az emésztési zavarok külön nevet kapnak, és meg-jelennek mellettük a biztos gyógyulást ígérő porok, tabletták, csodaszerek. Megindul a medikalizáció folyamata. Természetes állapotokat is betegségként kezdünk felfogni, és abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy a megoldás minden körülmények között megvásárolható. Ez a hozzáállás könnyen oda vezet, hogy az emberek megelégszenek a tünetek kezelésével, a valódi okok felkutatására sem idejük, sem energiájuk nem marad.

A beteg felelőssége

„Én azért úgy látom, hogy egyre többen érzik magukat felelősnek a saját sorsukért, a saját egészségükért” – mondja Dr. Battonyai Tünde, pszichiáter, életvezetési tanácsadó. „Sokan kezdik megérteni, hogy a testükkel, az egészségükkel kapcsolatos döntéseket végső soron maguknak kell meghozniuk. Ebben lehet támaszkodni az orvosok és más segítők szakértelmére, javaslataira, de nem úszható meg, hogy valamiféle képünk legyen a dologról. Tudnunk kell, mi történik velünk, mit kockáztatunk, miben változik majd az életminőségünk. A felelősség végső soron nem ruházható át. És ez elsőre bizony nagyon ijesztően hangzik.

Teljes mértékben hiszek benne, hogy a betegeket aktívan be kell vonni a gyógyulás folyamatába, mert tartósabb és biztosabb lesz a siker. Hozzá kell tennem, hogy ebben sokszor éppen az orvosok nem bizonyulnak partnernek. Nagyon messze vagyunk attól, hogy orvos és beteg egyenrangú félként beszélgessen egymással. Egy kórházi szituációban sokszor komoly harcokat kell folytatni a felvilágosításért, a kiszolgáltatottság érzése pedig csak fokozódik, ha nem kapja meg a beteg a számára fontos információkat. Sokkal nyugodtabban viseljük a várakozást, a kellemetlenségeket, ha tudjuk, milyen vizsgálatokra lesz szükség, azok milyen célt szolgálnak, milyen kellemetlenségekkel járnak, az eredményeket mikor, melyik orvossal lehet megbeszélni. Ez inkább szervezés és hozzáállás, nem pedig pénz kérdése.”

Gyógyító figyelem

A beteg ember elesett, türelmetlen, néha reményvesztett, máskor tanácstalan, esetenként dühös. Odafigyelésre, felvilágosításra, támogató magatartásra volna szüksége a fájdalom, a bizonytalanság elviseléséhez, segítségre szorul egy esetleges új életmód kialakításában. Számtalan helyzetben kikerülhetetlen az orvosok szaktudása, életmentőek a modern berendezések, a műtéti technikák. Azonban a gyógyulás hosszú folyamata során az empatikus odafigyelést már sok esetben nem tudja az orvos, az egészségügyi rendszer biztosítani, nincs idő beszélgetni a beteggel.

Az a háziorvos, aki meghallgatja a kilencven éves páciens panaszai mellett azt is, hogy vannak az unokák, éppúgy gyógyít, mint a sebész, csak más eszközökkel. A krízisen túljutott betegek lábadozása során a természetgyógyász fájdalomcsillapító praktikái, diétás tanácsai, a gyógytornász biztatása sokat segíthetnek abban, hogy a beteg életminősége javuljon. „Ha pedig a testi tünetek hátterében lelki okok húzódnak meg, különösen fontos, hogy a beteg higgyen is a gyógyítóban, bizalommal legyen iránta” – mondja szakértőnk. „Ez a hit és bizalom ugyanis hatalmas én-erőt, kitartást ad, és felvértez egy csomó nehézséggel szemben a gyógyulás folyamán.”

Egészségmegőrzés felsőfokon

Nagyon sokféle szakértőhöz fordulhat, aki megbetegszik, azonban viszonylag szokatlan gondolat, hogy az egészség megőrzéséhez keressen valaki segítőket. Szinte csak akkor fordítunk figyelmet a testünk jelzéseire, ha az egyensúly valamilyen módon már felborult. Pedig, aki tisztában van a teherbíró képességével, ismeri saját korlátait, testi, lelki igényeit, az kevesebbet lesz beteg. Saját gyenge pontjaink, adottságaink ismerete elengedhetetlen, hogy olyan életmódot alakítsunk ki, olyan munkahelyet válasszunk, amely mellett hosszú távon megőrizhetjük az egészségünket. Ehhez a célkitűzéshez pedig teljesen más szemlélettel dolgozó segítőkhöz érdemes fordulnunk, mint megbetegedés esetén.

Segítség az egészségmegőrzésben
  • pszichológus, életvezetési tanácsadó: a mindennapi megküzdési stratégiák kialakítása, stressz-oldó technikák megismertetése, önismeret fejlesztése, lelki igények megfogalmazása
  • kineziológus: gócpont-keresés, energetikai blokkok oldása,
  • dietetikus: hosszú távon is fenntartható étrend kialakítása, betanítása,
  • masszőr: fájdalomcsillapítás, relaxáció, stressz-oldás,
  • gyógytornász: fájdalomcsillapítás, olyan mozgásformák közös kialakítása, amelyek hosszútávon, fájdalommentesen végezhetők,
  • reiki-mester: a testen belül áramló energiák egyensúlyának helyreállítása, megtartása,
  • háziorvos: egyénre szabott szűrések megtervezése a család ismert betegségei alapján