Játék ország tengerpartján

Egy pici odafigyeléssel megtanulható, hogyan lehet örömet szerző, fejlesztő, sokféleképpen használható játékokat választani, ahhoz azonban, hogy játékra csábító környezetet teremtsünk nem elég beszerezni a sok hivalkodó és divatos holmit.

A boltok polcai roskadoznak, a választék óriási. Levegőbe emelkedő csodajárművek, egyéniséggel rendelkező babák, beszélő és éneklő plüssállatok, a végtelenségig bővíthető mini-világok csábítanak a kirakatokban.

Mégis egyre gyakoribb, hogy a gyerekek a szerzés és a birtoklás örömének elmúltával nem tudnak mit kezdeni a felhalmozott készletekkel. Nem tudnak játszani, unatkoznak, és hegyekben áll a használatlan játék. A jelenség nemcsak a jómódú családokra jellemző, a szerényebb jövedelmű háztartásokban sincs feltétlenül kevesebb játék, csak éppen az olcsóbbak halmozódnak fel.

A játék komoly dolog

Fejleszti a figyelmet, a koncentrációs képességeket, a gondolkodást. Segít az információk rendszerezésében, és sok érdekes összefüggést lehet felfedezni általa. Óriási szerepe van a megfelelő társas viselkedés kialakulásában, a versengés és az együttműködés egyensúlyának megtalálásában. Az érzelmek kezelésének képessége nem velünk született, ezt is gyakorolni, tanulni kell. Az önuralom, az önkontroll csak lassan erősödik meg a gyerekekben. Játék közben szinte észrevétlenül válnak tanulásra és beilleszkedésre képes iskolássá, később pedig teljesíteni képes felnőtté.

A tapasztalás, a készségek gyakorlása hatalmas örömforrás, és a még el nem rontott gyerekek ösztönösen olyan tevékenységet választanak, amiben fejlődhetnek. A különböző képességek nem egyenletes tempóban alakulnak ki, hol a beszédkészség fejlődése hangsúlyosabb, hol a mozgás, hol a manipuláció. Éppen ezért érdemes az életkori sajátságoknak megfelelő játékokat választani. Valójában azonban egy gyerek bármivel képes játszani.

Mivel van tele a kincsesláda?

Legyen otthon sok olyan, nem márkás alapanyag, ami elindítja a gyerekek fantáziáját: színes papír, textil-maradék, termések, faágak, fonalak, gyöngyök. Avatott kezekben egy kiürült arckrémes tégely vagy akár egy fakanál is új életre kelhet. Ma is ugyanolyan élvezetes agyagozni, fonni, szőni, nemezelni, szalmaképeket készíteni, varrni, faragni, mint száz évvel ezelőtt volt. A magyar népművészeti hagyományokat nem lenne szabad hagyni veszendőbe menni. Ráadásul a közös munkába a gyerekek az életkoruknak megfelelő szinten kapcsolódhatnak be. Akár játékokat, ajándékokat is készíthetünk saját kezűleg, jobban fognak kötődni hozzá a gyerekek, személyesebb viszonyuk lesz ezekkel a tárgyakkal.

Általában nem is az alapanyagok, hanem a szülők ideje és türelme hiányzik a közös alkotáshoz. Az elfoglalt szülő igényli, hogy a gyerekek lekössék magukat, és gyakran választja az örömszerzés leggyorsabb és legegyszerűbb módját: a vásárlást.

A kevesebb több

Az ünnepek alatt különösen szembetűnő, ahogy a hiedelemvilág, a kapcsolódó legendák, a csodavárás helyét átveszi a fogyasztás. Hol van ma már a festett dió és a virgács? Van, ahová négyszer jön a Mikulás a nagyszülők és a szomszédok jóvoltából, az ajándékok jó része pedig bele sem fér egy kis csizmába. Mintha elfelejtettük volna, hogy nem az ajándék a szeretet kifejezésének egyetlen eszköze. Nem mindig érvényesek a matematikai képletek: kétszer annyi játék nem fog kétszer annyi örömet okozni.

Persze az, hogy mennyi játékra van szükség nem határozható meg egzakt módon. Jó kiindulási alapnak tekinthető, hogy a gyerekek által „feldolgozható” mennyiséget engedjünk be az ajtón. Annyi plüssállata legyen, amihez még érzelmileg kötődni tud, annyi babája, állatfigurája, amennyit rendszeresen elővesz a játékai során.

Mielőtt a pénztárcához nyúlnánk

„Figyeljünk rá, hogy tartós, jó minőségű játékokat vegyünk, amelyek mögött megbízható gyártók állnak” – mondja Gulyás Emese a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa. „Egyrészt azért mert szigorúbb biztonsági előírásokat alkalmaznak, mint a névtelen, sokszor a legalapvetőbb fogyasztóvédelmi elvárásokat sem teljesítő cégek, másrészt mert hosszú távú sikerben gondolkodnak, figyelembe veszik a gyerekek igényeit. Érdemes átgondolni melyik játék lesz tiszavirág-életű, rövidtávon szórakoztató (tipikusan a villogó, zenélő egyfunkciós játékok) és melyik az, amivel sokféleképpen lehet játszani (építőjátékok, megszemélyesíthető figurák, stb.).”

Törekedni kellene rá, hogy minél hosszabb legyen a játékok élettartama. Az állandó cserélgetéssel, továbbajándékozással, vagy az időleges bedobozolással korlátok között tarthatjuk a beáramló játékmennyiséget. Ha fél évig pihentetjük a megunt játékokat, az újdonság varázsával fog hatni, amikor újra elővesszük. Néha pedig csak annyi hiányzik a kedvenccé váláshoz, hogy a szülő rászánja az időt, és segítsen felfedezni a játékban rejlő lehetőségeket.

„Nem a játékoktól kell megvédeni a gyerekeket, hanem a reklámoktól” – mondja Gulyás Emese. „A gyerekpszichológusokkal megerősített marketinges csapatok képesek bármiből divatot csinálni, a gyerekek pedig könnyű célpontnak számítanak. Érdemes beszélgetni velük a reklámok céljairól, működéséről, kialakítani bennük a kritikus szemléletmódot. Nekünk kell ugyanis megtanítani őket arra, hogyan különböztethetik meg a saját igényeiket a kívülről érkező vágyaktól, divatoktól.”

Melyik életkorban mi köti le a gyerekeket?
1 éves kor alatt: fogó játékok, rágcsálható csörgők, a járóka rácsára szerelhető tükrök, ágy fölé függeszthető, kézzel elérhető libegő játékok, puha mosolygó arcú figurák, párnababák.

1-3 éves korban: labda, fűzős játékok, csészerakosgató játék, húzogatható-tologatható játékok, járművek, homokozó és vízi játékok (vízlocsoláshoz műanyag kanna, edények), zsírkréta és papír, gyurma, nagyobb, könnyebb építőkockák, gyerekforma babák, lábbal hajtható kismotor.

3-5 éves korban: jelmezek, filctollak, vízfesték, kifestőkönyv és papír; gyöngyfűzés, szobai sátor, mozaik, edények, bababútorok, fa építőkockák, felnőtt babák.

5-7 éves korban: ugrókötél, csapatjátékok labdával, játékkártya, kis ember és állat-figurák, különböző konstruáló játékok, ahol kis elemekből nagyobb dolgot lehet építeni, pl. kapla, bonyolultabb kézműves technikák, papír-hajtogatás, megszemélyesíthető figurák: plüssállatok, babák, bábozás.

7-10 éves korban: szókirakó, társasjátékok, különböző gyűjtemények, logikai játékok.

Mit fejlesztenek a különböző típusú játékok?

Gyakorló játékok: A babakonyha, a kis vasaló elsősorban a kicsik játéka. A felnőttektől ellesett mozdulatokat, szituációkat gyakorolják velük, utánoznak.

Konstruáló játékok: A puzzle, a mágneses kirakó, a mozaik-játékok darabjainak összeillesztése során fejlődik a szem-kéz koordináció és a manipulációs készségek.

Építő játékok: Az építőkocka, a Lego-típusú összerakós építmények nem véletlenül annyira népszerűek. A fantázia szabadon szárnyalhat, ugyanakkor a játék tervezést, szervezést követel.

Szabályjátékok: A különböző társasjátékok, kártyajátékok matematikai tartalmakat hordoznak. Miközben a gyerek dob a kockával, számlál, lépeget, lépéseket tervez, gondolkodik, fejlődik a logikai készsége, a figyelme, az emlékezete. Ráadásul el kell viselnie a vereség, a kudarc élményét is.

Szerepjátékok: A gyerek a tapasztalatait, élményeit játssza el átalakított formában. Miközben újra átéli az eseményeket, a negatív érzések, a félelem, a szorongás feloldódhatnak, ezért a szerepjátékok nagyban hozzájárulnak az érzelmi biztonság kialakulásához.

Kézműves játékok: Valamilyen technikával a legkülönfélébb alapanyagokból egy teljesen új tárgy születik. Az alkotás megmozgatja a gyerek kreativitását, képzeletét, fejleszti a manipulációs képességeket.