Otthon az iskolában

Ahhoz, hogy az egész napos iskolában rejlő lehetőségek kiaknázhatók legyenek, számtalan feltételnek kellene teljesülni. Megfelelő tantermi körülmények, hozzáértő pedagógusok és egy komplex, gyerekbarát iskolai program esetén nem azért maradnának a gyerekek az iskolában, mert kötelező.

Az alsós gyerekek jelentős része eddig is az iskolában töltötte a délutánjait. A legtöbb család más módon nem is tudná megoldani a kisiskolások ebéd utáni felügyeletét. Az sem új keletű jelenség, hogy az órák nem férnek bele a délelőttbe, hiszen az általános iskolák jelentős része valamilyen szakosodási lehetőséggel különbözteti meg magát. A sporttagozatos, nyelvi vagy művészeti iskolák természetesen csak plusz órák beiktatásával tudják átadni az alaptanterven kívüli ismereteket.

Egész nap nem lehet feladatokat megoldani és fegyelmezni

A Gyermekek Háza alternatív nevelési program Pesthidegkúton már a kezdetektől egész napos iskolai keretek között működött. Lányi Marietta az intézmény vezetője közel 20 éves tapasztalattal a háta mögött állítja, hogy az egész napos együttlét számtalan kiaknázható lehetőséget rejt magában. „Az egész napos iskola nem azt jelenti, hogy több a szaktárgy, vagy hogy nő a tananyag” - mondja Lányi Marietta. „Egy felnőttnek is nehezére esne egész nap megfelelni, viselkedni, állandó irányítás alatt állni. A gyerekeket sem foszthatjuk meg a szabadidőtől. A kötelező tanítási sávokat úgy alakítottuk ki, hogy délelőtt is legyen pihenő idő, a délutáni foglalkozásokat pedig sokszor nem is szorítjuk tantárgyi keretek közé. Lehetőséget biztosítunk a gyerekek önálló, szabad kezdeményezéseinek is, dönthessenek arról, mivel töltik a szabadidejüket.”

Óriási előny, hogy a pedagógus nemcsak a hagyományos tanulási helyzetben találkozik a gyerekekkel. Játék és a különféle szabadidős tevékenységek közben ugyanis nagyon sok minden kiderül. Milyen szituációkban mozognak otthonosan a gyerekek, mi okoz nehézséget a számukra, milyen a habitusuk, a karakterük, miben kellene fejlődniük. A személyes kapcsolat a tanítók és a gyerekek között árnyaltabb, mélyebb lesz, ami aztán a tanórákon végzett munkát is megkönnyíti.

Nagycsaládok helyett közösségi tér

A dolgozó szülőknek szinte megoldhatatlan feladat, hogy délutánra gyerektársaságot biztosítsanak, vagy különböző helyszíneken és időpontokban zajló programokra szállítsák a csemetéiket. Lényegesen egyszerűbb, ha az iskola működik közösségi térként, ahol a falak közé beengedett szabadidős tevékenységek, szakkörök révén közösségek kovácsolódhatnak. A gyerekek igénylik egymás társaságát, szeretnek együtt lenni, bandázni, összeveszni, kibékülni és ezt semmilyen virtuális közösség nem tudja helyettesíteni.

Ahhoz, hogy az iskola közösségi térként működhessen, az osztálytermeken kívül pihenőhelyekkel, elvonulásra alkalmas sarkokkal, sportolásra, játékra alkalmas udvarral kellene rendelkeznie, és az osztálytermek bútorozása sem korlátozódhatna a padokra. Egy nagy kerek, körülülhető asztal, az adott korosztálynak megfelelő játékokkal, legalább egy szőnyegnyi szabad, lekuporodásra alkalmas tér már elég lehet az otthonossághoz.

Életkorhoz, helyzethez igazítható napirend

„A Gyermekek Házában olyan rugalmas napirendet igyekeztünk kialakítani, amely jobban alkalmazkodik a gyerekek bioritmusához”- mondja Lányi Marietta. Beszélgetőkörrel és reggelivel indul a nap, hogy ráhangolódjunk egymásra és a közös munkára. A beszélgető-körről nem lehet elkésni, örömmel tudjuk üdvözölni a később érkezőket. Nyugodtan, egymásra figyelve indul a nap. A tanulási sávok is rugalmasak, tantárgyi blokkokban tanulnak a gyerekek. A délelőtt része egy hosszabb szabadidő sáv is, mely lehetőséget teremt a kikapcsolódásra, pihenésre, közös játékra. Ebéd után jut idő mesehallgatásra, olvasgatásra, beszélgetésre. A délutáni időben sokféle szabadidős tevékenységre kínálunk lehetőséget. A szabadidő mellett vannak tanórák is, erre az időszakra főleg a testnevelés, a zeneórák, vagy kézműves foglalkozások kerülnek.”

„A napirend nincs kőbe vésve. Semmi nem történik, ha tíz perccel tovább tart a reggeli. A rugalmasabb időkeretek azt is lehetővé teszik, hogy tudjunk alkalmazkodni a gyerekek életkorához, aktuális állapotához. Nem lesz olyan éles átmenet az óvoda és az iskola között, ha a tanító figyelembe veheti, hogy az osztály elfáradt. A nagyobbaknál pedig lehet növelni az önálló tanulás, illetve az egyéni döntés alapján választható szakkörök idejét. A mi tapasztalataink szerint hetedikben és nyolcadikban már nincs szülői igény az egész napos iskolára. Megjelennek a fakultációk, az előkészítők, a kamaszok már egyedül járnak edzésre, zeneórára.”

A katedráról a szőnyegre kuporodni

A pedagógusokat is szokatlan kihívások elé állítja ez a helyzet. Nem lehet folyamatosan fegyelmezni, irányítani, nem elég pusztán leadni az órákat. A gyerekek beviszik a problémáikat az iskola falai közé, nem várható el, hogy egész nap szerepet játszanak, és uralkodjanak az érzelmeiken. Az a pedagógus, akinek a tiltás és a büntetés az egyetlen eszköze, nehezen fog boldogulni a délutánra elfáradt kiskamaszokkal.

„A tanítók szerepköre, feladatai is megváltoznak, hiszen másfajta nevelési helyzetekben is boldogulniuk kell” - mondja Lányi Marietta. „Sokkal inkább partneri viszonyt kell kialakítanunk a gyerekekkel, és jobban be kell vonódni a világukba. Ha kitiltjuk a táblagépeket és a számítógépes játékokat, azzal csak elidegenítjük őket az iskolától. Tudomásul kell venni, hogy a mostani generációknak fontosak a közösségi oldalak, a számítógépek világa, másfajta könyvek, játékok, tevékenységek kötik le őket, mint annak idején minket. Ha a gyerekek egész nap az iskolában vannak, a szabad idejük egy részét is itt töltik, akkor kicsit szülői szerepek is tolódnak a pedagógusokra. Alkukat és kompromisszumokat kell kötni, mert nem fognak a felsősök papírrepülőt hajtogatni, vagy önként körjátékokat játszani.”

Csökkentheti a hátrányokat

A mélyszegénységből érkező gyerekek számára valóban mentsvár lehet az egész napos iskola, hiszen vannak családok, ahol már a fűtés is gondot okoz. Azonban a fűtött tanterem, és a délutáni foglalkozások önmagában még nem fogják megoldani a szociális problémákat. Ahhoz, hogy az iskola valóban csökkenteni tudja a hátrányokat, olyan felkészült pedagógusokra van szükség, akik képesek a helyzethez igazítani megszokott eszköztárukat.

„A hátrányos helyzetű gyerekek családjában sokszor a gyerek az egyetlen, akinek fel kell kelni reggel”- mondja Lányi Marietta. „Ha beszélgetőkörrel indul a nap, és az órakezdést kicsit későbbre toljuk, akkor nem késéssel, konfliktussal indul a nap, és ez nagyon fontos. Nem sokra megyünk azzal sem, ha a hiányzó felszerelés miatt büntetéseket osztogatunk. Működőképes megoldás lehet viszont, ha valaki oda tudja adni a hiányzó postairónt. Ha nap, mint nap azzal szembesítjük a nehéz sorsú gyermeket, hogy mit nem tud, mije hiányzik, vagy hogy sok a gond vele könnyen elmegy a kedve az iskolától, a tanulástól. Nagyon fontos, hogy a szintjének megfelelő, sikerélményeket nyújtó tevékenységeket végezzen, egyéni lehetőségeihez igazodó feladatokat kapjon. Olyan légkört kell teremteni, amiben akár beszélni is mer a többiekkel a helyzetéről, a problémáiról. Az iskola csak akkor, tudja bent tartani a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket, ha elfogadó légkörbe érkezhetnek, biztonságban érzik magukat az iskolában.”

Testre szabható iskola

Nagy-Héra Dorottya ikerlányai, Emese és Zorka a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolában tanulnak, ugyanabba az osztályba járnak. Az iskolában a kötelező alaptantárgyakon kívül rajzot illetve néptáncot választhatnak a gyerekek. A művészeti plusz órák az órarendbe vannak építve, és általában délutánra esnek. A zene- és szolfézsórák szabadon választhatóak, és az iskola minden segítséget megad ahhoz, hogy illeszkedjenek az órarendhez. A gyerekek nagy része mindvégig az iskola falai között marad, és mire négy órakor kilépnek a kapun már a házi feladatot is megoldották. Nagyon sok választható foglalkozás van a zenén kívül is: báb, dráma, kórus, karate. Szinte nincs két olyan gyerek, akinek pontosan ugyanolyan lenne az órarendje.

„Azért választottam művészeti iskolát, mert szerettem volna a művészeteken keresztül a játékot, a mozgást becsempészni a gyerekek mindennapjaiba. A lányok úgy döntöttek, hogy a rajzot választják az iskolában. Azonban mivel nagyon fontosnak tartom, hogy a saját kultúrájuk kincseit a zenén és a táncon keresztül megismerjék, néptáncra is beirattam őket, ami elsősorban az én értékrendemet tükrözi. Ez teljesen egyedi kérés volt, szerencsére az iskola segítségével sikerült megoldást találnunk.”

„Az a fajta teljesítményközpontúság, hajsza, ami már az általános iskolákban is tetten érhető, engem megrémít, így semmiképp nem akartuk versenyistálló-szerű iskolába iratni a gyerekeket. Óvodapedagógusként őszintén hiszek abban, hogy a művészetek, a zene, a tánc fogják ellenállóvá tenni őket, és nem az alsóban elkezdett nyelvtanulás.„

„Igaz, hogy az én lányaimnak is sok plusz órája van. Ezért esténként igyekszem legalább egy órányi kiabálós, rohangálós játszóterezést biztosítani nekik. A tananyagot karácsony felé már terhelésnek érezzük, de a művészeti tárgyakat, a néptáncot semmiképp. Nem a saját táncos ambícióimat próbálom meg a gyerekeimen keresztül kiélni, nincs nyomás, nincsenek szülői elvárásaink sem a rajzzal, sem a néptánccal kapcsolatban. Ezeken az órákon inkább feltöltődnek a gyerekek, ki tudják adni a feszültségeiket, ki tudják fejezni az érzéseiket, valójában éppen azt a terhelést csökkentik, amit a tananyag elsajátítása jelent. Ha délben hazahozhatnám őket, akkor ugyanezekre a foglalkozásokra járnánk valószínűleg ugyanezekhez a pedagógusokhoz.”

Vekerdy Tamás véleménye

Az egész napos iskola gazdagon kiépített, könyvtára, úszodája, pihenő szobái vannak. Nemcsak közösségi helyiségekkel, hanem elvonulásra alkalmas szegletekkel is rendelkezik. Tornateremmel, sportpályákkal, udvarral felszerelt, esetleg még saját étterme is van. Ennek a kiépítése nagyon drága. Márpedig az egész napra iskolapadba kényszerített gyerekek egészsége károsodik, ahogy azt az iskolaorvosok Fodor József társasága már a hetvenes években megállapította.

Az egész napos iskolában sokféle tevékenység van: amatőr színjátszás, zenetanulás, kerámia szakkör, csapatjátékok, politológiai vitakör, stb., amelyekben a gyerekek önként, saját döntésük alapján vehetnek részt. Közösségi térként üzemel az iskola, ahol találkozhatnak, tevékenykedhetnek. A hangsúly nem azon van, hogy lecsúsznak-e a kötelező órák délutánra.

Az egész napos iskola valóban jó lehet a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek számára. Azonban illúzió azt gondolni, hogy megfelelő szakemberek, illetve a tárgyi feltételek megteremtése nélkül, automatikusan csökkenni fog a gyerekek magukkal hozott társadalmi különbsége. Nagyon sok egyéb feltételnek kell ahhoz teljesülnie, hogy az iskola ne növelje a szegregációt.

Kritikus szerep hárul ebben a munkában a pedagógusokra. Kérdéses, meddig állnak rendelkezésre olyan szakemberek, akik meg tudnak felelni az állandóan növekvő kihívásoknak, hiszen a pedagógus pálya presztízse továbbra is alacsony. Varga Júlia vizsgálatai kimutatták, hogy az érettségizettek alsó harmada megy a pályára, ezek közül pedig annak alsó harmada kezdi meg a tanítást. A néhány éve megjelent McKenzie-jelentés szerint a világ legjobb 25 iskolarendszerének vannak közös jellemzői, az egyik, hogy mindenhol csak kiváló pedagógusok kerülhetnek a pályára, akiket aztán anyagilag is megbecsülnek.

A második McKenzie-jelentésben olvashatunk egy nagyon elgondolkodtató kijelentést is: „A közoktatásban minden használ, ami szabad, és minden roncsol, ami kötelező.” Az egész napos iskola kötelezővé tétele az olyan intézményekbe is bekényszeríti a gyerekeket, ahol semmilyen feltétel nem adott a jó egész napos iskola kialakításához.
De még ha adottak is a feltételek, a gyerekek különbözőek, lényegesen eltérőek lehetnek az igényeik. Nem igaz, hogy mindenkinek ugyanaz kell, mindenkinek másra van szüksége. Az a jó iskolarendszer, ahol helye van az ezerféleségnek, ahol választani lehet, ahol az individuális - a személyiségüknek megfelelő - döntésekhez a szülőknek és a gyerekeknek is joguk van.