A zene mindenkié - mi a zeneterápia?

A hallás az első érzékünk, amely a magzati fejlődés során működésbe lép. Édesanyánk szívének ritmikus dobbanása az első élmény, amellyel találkozunk. Nem csoda hát, hogy a zene minden ember sajátja, és terápiaként is sikerrel alkalmazható.

A ritmus és a dallamok iránti fogékonyság egyidős az emberiséggel. Sőt, talán még annál is régebbi. Csimpánzoknál figyelték meg az etológusok, hogy a hímek ágak összeütögetésével és ritmikus rikoltozással hergelik magukat a közös vadászatra. Tehát már ebben a kezdetleges, ember előtti formában is megfigyelhető a zenei élmény egyik alapvető vonása: segít a csoport érzelmeinek összehangolásában. Később a beszéd megjelenésével bizonyos területek az emberi agyban képessé váltak a hanglejtés és a hangok finom megkülönböztetésére. Ez kulcsfontosságú volt a dallamok, a zene iránti fogékonyság kialakulásában.

Az érzelmekkel teli emberi hang

A hang, a beszéd azonban nem csak a gondolataink közlésére szolgál, sokkal több ennél. Mivel a hangadás szoros kapcsolatban áll a lélegzettel, kiemelten fontos szerepet játszik az érzelmek kifejezésben, de az elfojtásában, kontroll alatt tartásában is. Az öröm, a szomorúság, az ijedtség, a meglepetés átélésekor jellegzetes hangokat adunk, nevetünk, sírunk, önkéntelenül felkiáltunk. De a beszéd hangszínéből is számtalan érzelem kiolvasható: gyűlölet, indulat, szerelem, félelem vagy éppen fáradtság. Nem túlzás azt állítani, hogy érzelmeinken keresztül lényünk mélyebb rétegei is megnyilvánulnak a hangunkban. Ezért lehet a zene, az éneklés kiváló eszköz az olyan terápiákban, ahol az érzelmek célzott elérésére törekszenek.

A zene hatása testre és lélekre

A zenehallgatás élettani hatásai annyira kedvezőek, hogy például Németországban 610 klinikán vesz részt diplomás zeneterapeuta a gyógyításban, a német egészségpénztárak pedig támogatják a zenés kezeléseket. Az izomtónus, a légzés, a szívverés, a vérnyomás, a bőr hőmérséklete jól mérhetően megváltozik a zene hatására. Ilyenkor a különböző agyterületek aktivitása olyan bonyolult mintázatot alkot, hogy ezt akár egy módosult tudatállapotnak is fel lehet fogni.

Arra azonban sem a mérések, sem az agyat pásztázó, modern képalkotó eljárások nem derítettek fényt, hogy a ritmusok és dallamok harmonikus összjátéka miért vált ki ilyen erős érzelmeket az emberekből. Erre még nincs teljes körű tudományos magyarázat. A hétköznapokban azonban a zenének éppen az érzelmeket megmozgató hatására építünk leginkább. Ha az aktuális hangulatunknak megfelelő zenét hallgatunk, ezzel mintegy felerősítjük, mélyebben éljük át az érzelmeinket. A szomorúságot, a gyászt könnyebb a teljes, mély megélés után elengedni, mint ahogy a feldobottságot, az örömet is fokozhatja a zene. A zenehallgatás mindkét esetben már önmagában oldja a feszültséget, ezért sokat segíthet a testi-lelki egyensúly fenntartásában, de ezt még nem nevezhetjük zeneterápiának.

Hangszerek a pszichológusi díványon

A pszichoterápiákhoz mindig olyan eszközöket kerestek a szakemberek, amelyek megkerülik a racionális, a verbális gondolkodást. Az álmok világában felmerülő szimbólumokat, a hipnózist, majd a művészetek nyelvét hívták segítségül a személyiség mélyebb rétegeinek eléréséhez. „Mivel a zene közvetlenül az érzelmeket szólítja meg, emlékeket, képeket idéz fel, mozdulatokat indukál, ezért tökéletes eszköz lehet egy pszichoterápia során, amikor éppen érzelmeket, emlékeket akarunk a mélyből a felszínre hozni, és aztán valamilyen formában feldolgozni – mondja Telek Lilla pszichológus, zeneterapeuta. – Receptív zeneterápiának hívjuk, amikor a közös zenehallgatás folyamán felbukkanó érzéseket, asszociációkat, emlékeket beszéljük meg, és aztán ezekkel dolgozunk tovább. Aktív zeneterápia során pedig néhány egy-szerű, zenei képzettséget nem igénylő hangszer megszólaltatásával, zajkeltéssel, énekléssel próbálják meg a résztvevők kifejezni, megmutatni a felmerülő érzelmeket, belső tartalmakat. A zeneterápia egyénileg és csoportban is működhet, a kezelendő problémától és a hozzánk forduló személyiségétől függ, melyik formáját érdemes alkalmazni.

Azt, hogy miként zajlik egy terápia, mindig az határozza meg, mit is fogalmaztunk meg problémaként. Más eszközökhöz folyamodunk akkor, ha valaki pszichés zavarokkal, depresszióval, kapcsolati problémákkal fordul hozzánk, vagy ha önismeretre, önmegvalósításra, kreativitása fejlesztésére vágyik. A terápiás cél és a kezelések során kapott visszajelzések alapján választjuk ki a megfelelő módszereket, gyakorlatokat. Például egy félig megtöltött vizes palackkal, az abban kotyogó víz hangjával próbáljuk megidézni a magzati emlékeket, vagy azt kérem a pácienstől, hogy képzelje magát a gyerekszobájába, és próbálja meg kifejezni, eljátszani az odakészített hangszerekkel, mit érez” – fűzi hozzá szakértőnk.

A szavak előtti emlékek

A zene olyan emlékeket is megérint, amelyek a verbalitás megjelenése előtti időszakból valók, hiszen hang- és mozgásélményeink már a magzati korban vannak, míg beszélni csak 1-3 éves korban kezdünk. Az aktív zeneterápia segítségével a beszédfejlődés előtti traumák, sérülések is elérhetők és felszínre hozhatók anélkül, hogy szavakkal megfogalmazódna maga az emlék. Fontos, hogy a terapeuta segíti az esetenként megrázó érzések feldolgozását, a tovább-lépést és a gyógyulást. A cselekvésen alapuló, élmény centrikus terápiás módszerek olyan esetekben is hatnak, amikor az átbeszélés, a tudatosítás önmagában nem vezetne eredményre.

A zene szárnyán – önismeret zeneterápiával

Lajtai Katalin, a Crystal énekesnője nemrégiben vett részt egy féléves művészetterápiás kurzuson, amelynek részeként megismerkedett a zeneterápiával is. Olyan nagy hatással voltak rá az itt szerzett élmények, hogy el szeretné végezni a pécsi tudományegyetem zeneterapauta képzését is.

„Egyrészt kíváncsiságból jelentkeztem a csoportterápiára, mert szerettem volna többet meg-tudni magamról – meséli Kati. – Másrészt régóta foglalkoztatott, hogyan lehetne az embereknek segíteni abban, hogy át tudják élni a zenében, a zenélésben rejlő felszabadító, gyógyító erőket. Tehát a másik oldal, a segítő szerepe is nagyon érdekelt.
A zeneterápia során rengeteg dolgot megtudtam magamról. Már az is sokatmondó volt, ami-kor az asztalra kitett hangszerek közül kellett kiválasztani a sajátunkat. Belőlem például már itt kibújt a szólista, mert mindig karakteres hangszert választottam, amire nem lehetett nem odafigyelni. Érdekes élmény volt, amikor mindenkinek meg kellett találnia egy olyan ritmust, amit kellemesnek érez, majd a saját hangszerünkkel követni kellett a többiek bemutatott ritmusát. Ezzel a ráhangolódással megtapasztaltuk a különbözőségünket, és nyitottabbá váltunk egymás iránt. Meglepett, hogy a közös zenélés során néha annyira csak a saját szerepemmel voltam elfoglalva, hogy alig bírtam rekonstruálni, mit csináltak ez alatt a többiek. A gyakorlatok után mindig átbeszéltük a felmerülő érzéseket, asszociációkat, és mindenki levonhatta a magára vonatkozó következtetéseket. Fontos felismerésekkel gazdagodtunk mindannyian, melyeket nem egy pszichológus véleményére, hanem a tapasztalatunkra alapozhattunk.

Szívügyemmé vált, hogy ráébresszem az embereket, milyen fontos szerepe lehetne a zenének, az éneklésnek és általában a művészeteknek az érzelmeik kifejezésében, megélésében. Mintha elfelejtettük volna ezt az ősi, felszabadító örömöt. Le kellene bontanunk azokat a falakat, amelyek a puszta érzelemkifejezésünk gátjai: nem a profizmus, a hangképzés, a technika, a produkció a fontos ilyenkor, hanem önmagunk, az érzéseink örömteli, szabad áramlása. Újra meg kell tanulnunk kiénekelni magunkból a bánatot és az örömet egyaránt.”

Tévhitek a zeneterápiáról

Csak az vehet részt benne, akinek jó a hallása: Mivel a zenehallgatás során átélt érzelmekkel, asszociációkkal dolgozik a terapauta, a módszer a zenei tehetségtől teljesen függetlenül alkalmazható.

A zeneterápia során egy dallamos, nyugodt zenével oldjuk a mindennapi stresszt : a zene ellazító, feszültségoldó hatása jól használható a mindennapokban, de ez még nem terápia, és önmagában nem gyógyít.

Az aktív zeneterápia csak azoknál alkalmazható, akik játszanak valamilyen hangszeren: nagyon egyszerű hangszereket, hangkeltő tárgyakat kell megszólaltatni a terápia során, és nem számít, hogy mennyire tetszetős, harmonikus a végeredmény.

Csak beszédzavarokat, dadogást lehet ezzel a módszerrel kezelni: nagyon széles azoknak a pszichés zavaroknak a köre, ahol a terápia sikerrel alkalmazható.

Ha ki szeretnéd próbálni a zeneterápiát: